Jump to content

A trauma drámája

2017. 01. 25. 19:00

Az Olaszországban történt események hatása alatt van egész Magyarország. A felfoghatatlan és értelmetlen baleset sok életet követelt, köztük sok diák veszett oda. Kívülállóként is rémülettel fogadtuk a híreket és hatása alá kerített szinte mindenkit. Hogyan lehet túlélni ép ésszel egy ilyen borzalmat?

Még pontosan nem tudják a szakértők sem, hogy mi történt azon a buszon, amelyen egy főleg budapesti gimnázium diákjai, más intézmények tanulói, tanárai és családtagjai ültek. A sítúráról hazainduló csapat Olaszországban, Verona közelében olyan hihetetlen balesetet szenvedett, melynek során a busz kigyulladt. Életüket és társaik életét mentve próbálták a gyerekek és a felnőttek kitörni a busz ablakát. Tizenhat halálos áldozatot követelő buszbalesetet többen súlyos sérülésekkel, mások apróbb karcolásokkal szálltak ki a buszból. A lelkük örökre megsérült ezeknek az embereknek.

A traumatikus események nyomot hagynak azokban, akik átélnek egy ilyet. Ami azelőtt biztonságos és kiszámítható volt, nem is aggódott különösebben semmi miatt, az a trauma hatására megváltozik. Az egész világ kiszámíthatatlanná, ingataggá és félelmetessé válik. Ha nem is átéli valaki a traumát, de azt látja, szemtanúja a történteknek, akkor is érintettje lehet a traumatikus állapotnak. Ha megél valaki egy borzasztó sokkoló helyzetet, annak utóhatásaira is figyelni kell. Nem feltétlenül a történtek után jelentkeznek, de sokaknál a traumatikus stressz hatására ez azonnal megmutatkozik. Mások azonban magukba fojtják, tartogatják, elnyomni akarják azt.

Amikor megtörténik egy képtelenségnek tűnő esemény, akkor teljesen normális emberi reakció, ha az érzelmi skála végleteit megjárja az ember. A félelem, a bizonytalanság, a kilátástalanság, a tehetetlenség gyötrő érzései folyamatosan, egymást váltva törnek felszínre. Gyakran felidéződik az, ami történt, a látottak, a hangok. Éjszakánként rémálom formájában, de akár nappal is, bármi előhívhatja ezeket az élményeket. Ez a flashback jelenség, ami nemtől, kortól függetlenül feltűnik. A trauma az azt átélőre hat, de az utáni feldolgozás már az egész családot érinti. Az, aki elszenved egy balesetet, erőszakos cselekedetet, az esemény után olyan állapotba kerülhet, hogy elveszíti a kapcsolatát a valósággal, nehézzé válik a mindennapi élet is. Gyász, félelem, bűntudat veszi át az irányítást.

Normálisak ezek a reakciók, azonban nem szabad hagyni, hogy a trauma hatása állandósuljon a sérült életében. Éppen ezért szoktak szakszerű segítséget biztosítani az olyan tragédiákban is, mint amely a buszbaleset túlélői is kaptak, sőt még a gyerekek osztálytársainak meg kell birkózni a veszteséggel. A fizikai sebek ugyan begyógyulhatnak, de a lelket is kezelni kell.

Szakszerű segítség nélkül is beszélgetni kell a traumát átéltekkel. Meg kell osztaniuk valakivel érzelmeiket és gondolataikat. Bármilyen nehéz arról szavakat formálni, a feszültségnek oldódnia kell. Olyan személyek vegyék körbe a traumát átélt személyt, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és számíthat támogatására. Minél több időt kell egy ilyen túlélővel együtt tölteni. Megmagyarázhatatlan, hogy miért épp vele történt az a borzadály, de be kell emelnie saját életébe. Ha idővel sem múlnak a tünetek, hetek múlva sem, és már a szokásos tevékenységekben is zavarja a sérültet, az aggodalomra ad okot. Mindenképp szakszerű segítség kell a feldolgozáshoz.

(Forrás: marmalade.hu | bournemouthecho.co.uk, aila.com.au, verywell.com/képek)