Azon is elképedünk a magunk józanságát megítélve, amikor nem tudjuk pontosan felidézni, hogy valamit miért is tettünk meg. Ennél már csak az kellemetlenebb, amikor arra sem emlékszünk, hogy megcsináltuk-e vagy sem. És persze van olyan, amikor még a mozdulatra is emlékszünk, hogy megtettük, ami valójában nem is történt meg. Ha beugrik az, hogy megcsináltunk valamit, de arra nem emlékszünk, vagy ennek fordítottja, meginog alattunk pillanatokra a talaj, hogy baj van a fejünkben. Vannak módszerek, amelyekkel hamis emlékeket lehet kreálni.

Egy amerikai kutatónő kísérletbe kezdett. Alanyaitól néhány igen egyszerű cselekvést kért, hogy tegyenek meg. Olyan apróságra kell gondolni, hogy egy műanyag poharat gyűrjenek össze, bontsanak fel egy borítékot stb. Tényleg nem volt nagydolog, de miután ezt megtette a kísérletben résztvevő, szólították. A beszélgetés ideje alatt az asztalról eltávolították az adott tárgyat, amivel foglalkozott korábban és egy újat tett ki elé. Ez jó sokszor elismételték. A következő feladatra két héttel később került sor. Ekkor arra volt szükség, hogy adott kép (cselekvés eredményét ábrázolta) láttán és annak leíró magyarázata után számoljanak be arról, hogy velük elő szokott-e az fordulni az életben. Újabb két hét után következett a harmadik, amelyben memóriatesztet kellett megcsinálniuk a tesztalanyoknak. Ebben a harmadik és egyben utolsó szakaszban olyan cselekedeteket mutattak be képekben, amelyeket a résztvevők maguk is elvégeztek korábban, de volt olyan, amely csak kép és leírás formájában szerepelt az előző szakaszban. Az az elképesztő eredmény született, hogy sokan állították azt cselekedetekről, hogy megtették, pedig valójában nem is. Találkoztak ugyan leírás és kép formájában azzal, ez tény, csakhogy nem hajtották végre, mégis állították, hogy megtörtént. Ebben a legfőbb ludas a fotók jelenléte. Ha pedig egy képet nem csak egyszer, hanem többször is láttak, akkor még erősebben jelentkezett.

Az emlékezésnek ez a jellegzetes hibája azt jelzi, hogy az emlékszünk magára a történésre, de azt már nem tudjuk felidézni, hogy mi magunk tettük meg, vagy más forrásból ered. Tehát, ha elbizonytalanodsz magadban, hogy valamit megtettél-e vagy sem, akkor csak az elméd játszik veled.