Pánikhangulatban a szívünk a torkunkban dobog, izzad a tenyerünk, idegesen fel s alá járkálunk, pattog a lábunk, elszorul a torkunk. Ha még kellő önbizalom sincs a háttérben, akkor úgy érezzük, hogy meg sem fogunk tudni szólalni, meg sem tudunk moccanni akkor, amikor kellene. Kényelmetlen helyzet, mégis más az a pánik, mint az, amely egyre több ember életében megjelenik.

A technikai eszközök fejlődésével annyira sok információ ér naponta egy embert, hogy annak feldolgozása nem kis feladat. Ha akarjuk, ha nem, ontják ránk a világban és hazánkban történő véres, halálos eseményeket. A hétköznapok terhe is nyomja a vállunkat, mindenhol nagy nyomás nehezedik ránk, mindenhol meg kell felelnünk, máskülönben elbukunk, veszítünk. Ezek a terhek olykor annyira felgyülemlenek, hogy a szervezet vészreakciót indít. Félelem, állandósult félelem mindentől, vagyis pánikbetegség uralkodik el.

A pánikbetegség olyan tüneteket mutat, mint a heves szívdobogás, izzadás, remegés, látászavar, halálfélelem és még számos kellemetlenség. Nem csoda, hogy aki egyszer átéli ezt a sokszor semmiből feltörő rohamot, fél attól, hogy valamikor újból meg fog ismétlődni. A pánikroham akár fél órán keresztül is rettegésben, halál közeli állapotban tarthatja az embert, és nagyon sokszor nem a nyugodt otthoni közegben mutatja meg ördögi arcát, hanem az utcán, üzletben, bevásárlás közben. Aki már többször kénytelen volt megélni ezt az áldatlan állapotot, elképzelhető, hogy védekezési technikát épít ki maga köré, amellyel megpróbálják elkerülni azt, hogy megint abban a szörnyű állapotba kerüljön. Emiatt kerülheti a társaságot, a tömeget, nem szívesen mozdul ki otthonából, mert mindig attól retteg, hogy bármikor rá törhet a roham. A pánikroham egyértelműen lelki eredetű, amelyet kiválthat a haláltól való félelem. Nem feltétlenül önmagát félti a beteg, hanem szerelmét, gyermekét, családtagját, de akár lehet az egy pozíció, egy állás, bármi, amihez annyira ragaszkodik, hogy fél az elvesztésétől.

Mindennapjaink során számos feszültségforrás vesz körül, amelyek ontják is felénk a negatív, megterhelő, lesújtó információkat, ám az egészséges lelkű ember ezen hamarabb túllendül, keresi a megoldást és meg is találja azt. Azok, akik erre nem képesek, beleragadnak ebbe a nehéz helyzetbe, és ez a tartós állapot pánikbetegségben nyilvánulhat meg.

Életünk folyamán számos hullámvasutat megjárunk. Hol az egekben van a kezünk, és az örömtől ujjongva siklunk, ám mindig van egy pont, ahonnan lefelé vezet a sín, és megyünk önmagunk mélysége felé. Ez a kiegyensúlyozott emberek életében is jelentkezhet, de ha az érzelmi egyensúly annyira kibillen, hogy nem tudja magát visszatornázni alaphelyzetbe, pánikroham felszínre tör.

(Kép forrása: medicaldaily.com)