Jump to content

Hazudni csúnya dolog, és ezt már a gyerekek is tudják

2015. 11. 02. 12:00

Már a babák, a kicsi gyermekek is képesek szelektálni a közelükbe kerülő emberek közül, hogy ki az, akire mosolyognak, mert tetszik nekik, és ki az, akinek láttán rögtön sírásra görbül a szájacskájuk.

Szükség is van erre az emberismeretre, és már valóban kicsi gyermekkorunktól kezdve használjuk is. Ahogy nő a gyermek, egyre inkább képes lesz értelmezni azt, hogy bizonyos cselekedetek hátterében mi lehet. Nagyon fontos is, hiszen ezáltal válunk képessé arra, hogy azokat a csapdákat kilavírozzuk, amelyek a társas érintkezés során adódhatnak.

Tudósok szerettek volna választ kapni arra, hogy a gyermekek miként döntenek valakinek a szimpátiájáról, így kísérletben igyekeztek ezt kideríteni. Egy matricát kellett megkeresniük az óvodás korú gyerekeknek, méghozzá az alapján, hogy három ember háromféle tanácsot adott nekik. Az útmutatást adó egyik személy helyes adatokat adott meg, míg voltak, akik azon mesterkedtek, hogyan tudnák a gyerekeket félrevezetni. Természetesen arra voltak kíváncsiak, hogy melyik útbaigazítást fogják használni a gyermekek.
Az ismerős szituáció, hogy a három év körüli gyerekek bárkivel készségesen szóba elegyednek, ha egy kedves mosolyt kapnak. A kísérlet során is, a hároméves korú gyerekek elfogadták a tanácsot szinte bárkitől, de a négyévesekben már motoszkált valami, és sokkal óvatosabban reagáltak a segítséget adókra. El sem fogadták az útmutatásukat. Az eggyel idősebb korosztály viszont már az utasításoknak megfelelően cselekedtek, de egyáltalán nem érdekelte őket a félrevezetők adata. Érezték, hogy az az ember nem tiszta, valami csalafintaság van a dologban, így figyelmen kívül hagyták. Vagyis nagyjából ötévesen már tudjuk, hogy érdemes az igazat mondókra hallgatni. Igen ám, de aki nem mond igazat, azt feltétlenül el kell utasítanunk?

A hazudásnak ugyanis sok oka lehet. Egy másik kísérlettel azt igyekeztek kideríteni, hogy a gyermekek különbséget tesznek-e abban, hogy ki és miért hazudik? Több mint száz 7-11 éves gyermeknek négyféle történetet olvastak fel, de abban más volt mindegyik, hogy a főszereplő hazudott vagy igazat mondott. A felmérésből kiderült, hogy a gyerekek morális értéke lendült felül, és mindig azokat a szereplőket értékelték pozitívként, akik igazat mondtak. De a hazugok között is különbséget tettek, ugyanis elítéltek azt a szereplőt, aki magát jobb fényben akarta feltüntetni, és amiatt hazudott. Azt, aki más érdekében nem mondta meg az igazat, inkább semlegesség övezte. Ráadásul minden gyermek, kortól függetlenül eszerint adott választ, amelyből egyértelműen kiderül, hogy már a hétéves gyermekek is tudják, hogy nagy a különbség a hazugság és az igazság között, de még a hazugság mikéntje sem mindegy.

(Kép forrása: lifehacker.com)