Jump to content

Vissza a halálból

2014. 08. 04. 12:23

Mióta az amerikai Raymond Moody pszichiáter Élet az élet után című könyvében 1975-ben nyilvánosságra hozott 150, a halálközeli élményekről szóló beszámolót, azóta osztja meg a világot a téma.

A halálközeli élmények, - testen kívüliség, határtalan szeretet, alagútélmény fénnyel a végén, életfilm lepergése, elhunyt hozzátartozók megjelenése -, a módosult tudatállapotok egyike. Ilyen az alvás, a meditáció, vagy a hipnózis is. A Carl Jungi pszichológia szerint klinikai halálkor az élményes az úgynevezett kollektív tudattalanba merül és megnyílik előtte a lét transzcendens dimenziója. Azaz: egyáltalán nemcsak géneket öröklünk, hanem egy ősi tudást is, melyet meghatározó szituációkban képesek vagyunk előhívni.

Ugyanakkor az orvostudomány a haldokló agy oxigénhiányos állapotával magyarázza ezeket a „csodákat”. Kutatóik szerint a békesség érzéséről a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok tehetnek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése idézi elő. Bár egyelőre az orvosok sem találtak még magyarázatot arra például, miképp lehet, hogy egy évtizedek óta vak hölgy hogyan adott számot a műtő berendezésének színeiről, vagy egy Hollandiában klinikai halálba került külföldi férfinak miért nem okozott gondot az ismeretlen nyelv megértése, mikor a testéből kilépve felülről látta-hallotta a holland orvosokat?

Bár Moody könyve óta jó pár magyar és külföldi írás jelent meg a témáról, az emberek jó része ma sem szívesen beszél ezekről, mert nem hisznek nekik. Nem csak a klasszikus orvostudomány, sok civil is szkeptikus a klinikai halálból visszatértek beszámolóival kapcsolatban. Pedig ha az „élményesek” nem kapnak megértést, attól fogva nem találják a helyüket a régi életükben. Nekik autogén tréning, pszichoterápia, álomértelmezés, szimbólumelemzés, vagy hipnózis segíthet. Raymond Moody egyébként 2001-ben, amikor Budapesten járt, azt ígérte, hogy vissza fog térni hazánkba következő kutatásával, hogy bemutassa az ókori görögök technikáját, akik tudatosan idéztek elő halálközeli élményeket, amire egyébként az indiai meditáló guruk, s a tibeti szerzetesek is képesek. Négy éve viszont arról számolt be egy tengerentúli konferencián, hogy létezik „megosztott” halálközeli élmény is, amikor nem csak a beteg, hanem vele együtt a hozzátartozó is átél ilyesmit.

 

(The Epoch Times, fotó: sg.hu)