A terhességek 8-10 százaléka ikerterhességnek indul, de csak egy baba jön világra. A nemzetközi szakirodalom által „eltűnő iker”-nek, olykor „fantom iker”-nek nevezett jelenség nem újkeletű, hiszen ultrahanggal nyomon követhető, hogy a kora terhességben (5-8. héten) észlelt két vagy több embrió közül a későbbi vizsgálat során (14-15. hét körül) az egyik már nem látható, mert az egyik embrió elhal és csaknem teljesen felszívódik. Arra viszont nem olyan rég derült fény, hogy akár súlyos lelki sérüléseket is okozhat az ikertestvér elvesztése az életben maradtakban, azaz egyes pszichikai betegségek kialakulása annak a traumának tudható be, amit még magzatként átéltek ikertestvérük halálával.
Az érintettek jóval nehezebben találják meg a boldogságukat, és rendkívül változatos testi-lelki tüneteket produkálnak mindaddig, amíg a megfelelő terápiában nem részesülnek. Nem mindegy, mikor ment el a testvér, a beágyazódás előtt, vagy osztódás után. Minél több időt töltöttek együtt, annál súlyosabb lehet a végül egyedül megszülető emberben a lelki sérülés, a bűntudat, hogy ők születtek csak meg. Egyesek a kineziológusnál, mások családállításon szembesülnek az első hallásra hihetetlennek tűnő elmélettel.
Elvesztett ikerszindrómára utaló jelek:
- ha növekedésnek indult csomót vagy kinövést kell eltávolítani, amelyben fog- és körömdarabok, hajszálak, egyéb emberi szövetek találhatók
- súlyos gerincferdülés, ami annak köszönhető, hogy a magzat megpróbál távolságot tartani meghalt testvérétől, és a méh legtávolabbi pontján akar tartózkodni, ezért torzulást okozó rossz tartást vesz fel
- pszichikai problémák: szorongás, bűntudat, evészavar, örök magány és a soha semmi nem elég érzése, képtelenek egyedül lenni, félnek elaludni, depressziósak, öngyilkos gondolatok cikáznak a fejükben vagy meg is kísérlik a túlvilágra menekülést
- csecsemőként egyesek vígasztalhatatlanul sírnak éjszakánként, amit még édesanyjuk ölelése sem csitít
- egyesek iskolaéretlenek, míg mások szellemileg jóval előrébb járnak társaiknál, de testileg le vannak maradva tőlük
- állandó hiányérzet, amelyet vásárlási kényszerben, kleptomániában, autizmusban, hiperaktivitásban, kényszercselekedetekben, neurózisban, vagy gyakori utazgatásban nyilvánulhat meg.
Hogy mi bizonyítja, hogy van-e ok-okozati összefüggés egy magzatkorban elvesztett ikertestvér és a felnőttkorban felbukkanó komoly lelki problémák, betegségek között? A jelenség kutatói azt állítják, hogy amikor a problémával szembesül valaki, tehát a tudatalattijából felkerül a tudatába, a test sejtszinten emlékezik és felismeri a méhben átélt lelki szenvedéseket, amit olyan testi reakciók támasztanak alá, mint lélegzetkimaradás, elsápadás, erős szívdobogás, remegés, vagy zokogás. A terápia során – ha nem is rövid idő alatt -, de olyan lelki bajok gyógyulnak meg, amit néha még a klasszikus lélekgyógyászok sem tudnak sikeresen kezelni.
Lili története
Lili tizenegy éves, gyönyörű, mosolygós kiskamasz, aki 17 naposan majdnem meghalt, mert félrenyelt. Aztán csecsemőként síráskor „elfelejtett” levegőt venni, állandóan életveszélyes sérüléseket szerez magának, most pedig kényszercselekedetei és tanulási gondjai miatt keresett meg édesanyjával egy jónevű kineziológust. Lili lehunyt szemmel, az időt visszaforgatva idézte fel magzatkorának legfájóbb emlékét, fiútestvérének elvesztését a terhesség 12-13. hetében. „Minden piros, és van egy fekete lyuk is, amiben eltűnt”. Mivel a méhlepény vizsgálatát is tartalmazó szülési dokumentumokat a szülészetek harminc évig megőrzik, édesanyja megerősítést remélve visszament a budapesti kórházba, fellapozta a másfél évtizedes jegyzőkönyvet, amely „teljesen ép méhlepény”-ről tesz említést, azaz csomókról, keményedésekről (ami az elhalt magzat bizonyítéka) nincs feljegyzés. Az ikervesztés-szindróma kutatói szerint ettől még Lilinek valóban lehetett egy testvére, ugyanis a 12. hétnél fiatalabb magzatok nyomtalanul szívódnak fel.
(forrás: Ramoda és Bettina Austermann: Dráma az anyaméhben, fotó: ursula.cafeblog.hu )
