A pszichológusok szerint az új táplálkozási zavar megint a nőket érinti jobban. Őket célozza ugyanis az a fogyasztói kultúra, mely szerint ha fittek, fiatalosak és karcsúak maradnak, akkor több ideig sikeresek és vonzóak lehetnek. Milyen tüneteknél érdemes ortorexiára gyanakodni?

- Ha az egészséges táplálkozás már a gondolataink több, mint 40 %-át teszi ki

- Ha kizárólag bio- és natúrboltokban szerezzük be táplálékunkat

- Ha lehangoltabbak, rosszkedvűbbek vagyunk, mióta nélkülözzük a finom fogásokat

- Ha kerüljük a társaságot, mert nincs kedvünk magyarázkodni a vacsoráknál

- Ha jelentősen lefogytunk.

Az ortorexia ugyan még nem orvosi diagnózis, de a pszichológusok már kezelnek ilyen betegeket, akik az egészséges életmódtól való függőségben szenvednek és kényszeres megszállottsággal foglalkoznak a helyesnek vélt egészséges táplálkozással. Az egészség-, vagy biománia a jóléti társadalom „gyümölcse”: leginkább azokat a harmincon felüli nőket, ritkán férfiakat érinti, akik menedzsertípusok, jól kvalifikáltak, esetleg túlképzettek, magas keresettel rendelkeznek és igen olvasottak az egészséges táplálkozás terén. Ők azok, akik az összes diétát végigpróbálják és mindegyikből kimazsoláznak valamit. Csakhogy ezzel a végén odajutnak, hogy szinte már semmit sem hajlandóak bevinni azon a pár fajta élelmiszeren – főleg biotáplálékon - kívül, amire esküsznek. Hiszen az egyik divat-diéta elítéli a szénhidrátot, a másik a húsokat, a harmadik a zsírt, a cukrot, és így tovább. A dietetikusok szerint a végeredmény a teljes étrendi beszűkülés. A túlzott zsírfogyasztás veszélyeiből például azt szűrik le, hogy semmilyen zsírt nem vesznek magukhoz, pedig szervezetünk egyik létfontosságú tápanyaga. Ha az immunrendszer legyengül, a hormonháztartás felborul, a vitamin- és ásványi anyagraktár kiürül, a nőknél nemcsak a menstruáció szűnik meg, de életveszélyes állapotba is kerülhetnek.

Az ortorexiás emberek a minőségre törekednek, de már életük minőségét befolyásolják azzal, hogy mindennapjaik görcsösen a bioételek elkészítése körül zajlik. Mivel csak ők maguk készíthetik el a maximálisan egészséges fogásokat, egyre kevésbé járnak vendéglőbe, vagy barátokhoz vacsorára, szép lassan izolálódnak környezetükben, családjukban. A vitaminkapszulák és a szénsavmentes ásványvíz elkötelezett híveként kezdenek másképp nézni azokra, akik képesek pirosra sült csirkecombot enni hasábburgonyával, hogy azt barna sörrel leöblíthessék. Meg vannak győződve arról, hogy másokkal ellentétben ők mindig fittek és fiatalosak lesznek. Táplálkozásmódjuk a betegségekkel szembeni totális védettség illúzióját adja számukra.

Ez az eltolódás többféle módon kezdődhet, valaki csak pár kilótól akar szabadulni, vagy egészségesebb életmódba fog, amiből aztán nem képes visszatérni a normál táplálkozás keretei közé. Szinte észrevétlenül teljesen mértékben eltűnhet a kontroll, amely realitásérzékükért felelős, viszont megnyugtatja őket az egészségük feletti totális ellenőrzés, miközben megfosztják magukat az egyik legalapvetőbb örömforrástól, az evés ízeitől, illataitól. Mégis, a táplálkozás felett gyakorolt uralmuk helyreállítja bennük az egyensúlyt, hiszen végre kézben tarthatnak valamit, amely az életük más területéről esetleg eltűnt. A szakemberek szerint a háttérben hipochondria, szorongás, önértékelési zavar, megnövekedett kontrollszükséglet, vagy akár öngyűlölet is állhat. De rejtett problémaként a nőiesség, a női identitás és a szexualitás zavarára is gondolni kell. Ezért ha valaki nem tudja meghúzni a határt a normális egészségtudatosság és a kóros egészségfüggőség között, érdemes pszichológushoz fordulnia.

(fotó: fisiovic.blogspot.com)