Vannak, akik pont így élnek. Pontosan az motiválja őket, hogy olyanban vegyenek részt, amiben a többség nem. Olyat csináljanak, amit a nagy átlag egyáltalán nem. Olyat tegyenek meg, amellyel bizonyítanak saját maguknak és a külvilágnak is. Ők azok, akik olyan versenyeken indulnak, amelyekre csak néhányan mernek jelentkezni.

Versenyezni nemcsak futva lehet, hanem nyeregbe pattanva is. A La Ruta de los Conquistadores, vagyis a konkvisztádorok nyomában elnevezésű verseny célja, hogy 260 kilométert megtegyenek a kerékpáros versenyzők. Az útvonalon érintenek magas hegyeket, vulkánokat, de nem kerülhetik el a homokot, néhol a sarat sem és még veszélyesebb állatokkal is szembetalálkozhatnak. A négy szakaszra tagolt verseny 1993 óta várja a kerékpárosokat, akik nagyjából azon az útvonalon közlekednek, ahol a spanyol hódítók is tették a XVI. században.

Nemcsak szárazföldi kihívások elé állítják a versenyezni kívánókat, hanem vízre is szállhatnak. A vitorlások úgy szállnak vízre, hogy öt földrészt kell érinteniük, négy óceánt kell átszelniük és lényegében bejárják hajójukkal az egész világot. A férfi csapatok nyolc fővel szállhatnak vízre, míg a női csapattagokból álló hajó összesen tizenegy fős legénységet számlálhat. Ez a világ leghosszabb versenye, ugyanis harmincezernél is több tengeri mérföldet hajókáznak a világban, mire célt érnek.

A vízi utazás és pláne a versenyzés sokunk számára idegen. Sokkal biztonságosabban érezzük magunkat a szilárd talajon, ám az egy héten át tartó Patagóniai verseny más. Ez az expedíciós verseny kiszámíthatatlan, mert sosem ugyanarra az útvonalra tervezik meg a távot, amely több, mint hatszáz kilométer hosszúságú. A jó hír az, hogy csapatokban lehet meghódítani a patagóniai terepet, és az út során gyalog, valamint kajakkal is közlekedhetnek, a célig vezető út pedig a sziklákon át vezet.

Létezik egy Amerikában megrendezett futóverseny, amelyet eddig csak tíz ember tudott befejezni, pedig már 1997 óta létező versenyről van szó. Évente többször és többen megkezdik. Volt olyan esztendő, amikor senki nem tudta befejezni a 160 kilométeres távot. A futók semmilyen külső segítséget nem kapnak. Ha bajba kerülnek, maguknak kell megoldaniuk azt is, hogy visszajussanak. A táv erdei ösvényeken, utakon vezet.

Ugyancsak 160 kilométert kell azoknak a futóknak teljesíteniük, akik részt vesznek az amerikai Tennessee állambeli Barkley futóversenyen. Ismerünk olyan filmeket, amelyekben a szökött rab mindent bevet, hogy rabsága helyszínétől eltávolodhasson. A Barkley futóversenyt is egy rab szökése keltette életre. A táv megtételéhez hatvan óra áll az indulók rendelkezésére. Habár ez is egy verseny, de leginkább csak önmagukkal versenyeznek az indulók, ugyanis nincs helyezés, nem is hirdetik ki sehol sem, hogy hányadik helyen végeztek. A cél a táv teljesítése, önmaguk és a természet leküzdése.