A több száz moai szobor bizonyítja, hogy valamikor nyüzsgő élet folyt a Húsvét-szigeten (Rapa Nuin). Arról viszont már jóval kevesebb tudni, eme civilizáció miért tűnt el olyan rejtélyes módon.

Már többféle elméletet felvetettek: többek között az erőforrások felélését, az európaiak behurcolta betegségeket és a rabszolga-kereskedelmet, sőt a hajókon érkezett és az őshonos ökoszisztémát elpusztító patkányokat is. A legfrissebb bizonyítékok most ismét másról árulkodnak, és azt sejtetik, hogy az igazságot talán nem is lehet egyetlen elmélettel feltárni.

Valentí Rull, az új tanulmány vezető szerzője szerint az utóbbi évtizedben egyre több kutatás látott napvilágot, amely többek kötött további lelőhelyeket és újfajta technikákat tárt fel, mindez pedig megköveteli, hogy újra átgondolják, milyen éghajlati, ökológiai és kulturális események mehettek végbe a szigeten.

Úgy véli, ezeket a kutatásokat egymás kiegészítéseként kellene kezelni, hogy árnyaltabb képet kapjanak az eltűnt civilizációról.

Mostanáig korlátozott számban álltak rendelkezésre információk. A korábbi üledékminták – ezeket általában a környezeti változások történelmi dokumentumaként használják – töredékesek voltak, hiátusokkal és inkonzisztenciákkal az időskálára vetítve. Ráadásul ezek a kutatások nagyon sokszor csak a pollenre támaszkodtak, anélkül, hogy az éghajlatváltozás hívebb indikátorait is figyelembe vették volna.

Eme bizonytalansági tényezők miatt sok alapvető kérdés megválaszolatlanul maradt, nemcsak azzal kapcsolatban, miért tűnt el a szigeti kultúra, hanem azt érintően is, hogy pontosan milyen események zajlottak le, és hogyan is született meg ez a civilizáció?

A legfrissebb analitikai módszerek birtokában Rull és csapata eme kérdések némelyikét kezdte el megválaszolni. A kiegészített üledékminták ezáltal már a legutóbbi 3000 év folyamatos történetét tárják fel: árulkodnak róla, hogy a száraz és nedves évszakok miként befolyásolhatták a sziget lakosságának életét. A tengeri utak is ilyen időjárási mintáktól függtek, ami bizonyos időszakokban kulturális információcserét vagy éppen elszigeteltséget hozott.

A csapadék hatással volt az őshonos pálmaerdőkre is, az aszályos időszakok potenciálisan hozzájárultak a Húsvét-sziget erdeinek eltűnéséhez. A tárgyi leletek és emberi maradványok radiokarbon kormeghatározásos, illetve DNS-elemzéses vizsgálata arról is tanúskodik, hol éltek az emberek a szigeten, mivel gazdálkodtak, milyen ételeket fogyasztottak, illetve polinéziai őseik mellett mely kultúrák befolyását élvezték még.

Rull szerint eredményeik megkérdőjelezik a klasszikus összeomlásos teóriákat, az újonnan kialakuló kép ökológiai és kulturális változások kiváltotta, hosszú és fokozatos folyamatot tár fel. A bizonyítékok azt sugallják, az európaiak 1722-es érkezése előtt nem ment végbe az egész szigetet érintő, hirtelen ökológiai és kulturális összeomlás.

A szerzők szerint természetesen még rengeteg kérdés vár megválaszolásra a rejtély feloldásához, de az biztos, hogy a Húsvét-sziget elnéptelenedéséért nem lehet pusztán környezeti vagy emberi tevékenységeket felhozni kiváltó okokként. Úgy hiszik, csak kombinált megközelítés, az éghajlat, az ökológia és a kultúra együttes vizsgálata adhat magyarázatot az ókori civilizáció eltűnésére.