A Pecos folyó Új-Mexikó hegyeiből ömlik alá több, mint ezer mérföldön át Nyugat-Texas-on keresztül egészen a Rio Grande-ig. A Pecos az északi területek és a Chihiahian sivatag egyik legfontosabb vízforrása. Sajátos földrajzi elhelyezkedése és egy történelmi esemény miatt a folyó Carlsbadnál keresztezi önmagát.

De hogyan lehetséges mindez?

1887-ben egy csapat telepes terveket készített arról, hogyan lehetne öntözőcsatornákat létrehozni völgybe a Pecos folyóból elvezetett vízzel. Gyorsan neki is láttak a munkának, hamarosan számtalan szedett-vedett gát és csatorna jelent meg a völgyben, majd ezt gombamódra elszaporodó gyümölcsösök és gazdaságok követték.

Az öntözőrendszer középpontjában egy masszív fából készült csatorna állt, amely temérdek vizet szállított délre, keresztezve a Pecos folyó egyik kanyarulatát. Így tulajdonképpen a telepesek a folyóból szállítottak vizet a folyón keresztül.

A csatorna közel 40.000 liter vizet szállított másodpercenként, tervezői pedig optimistán azt remélték, a segítségével képesek lesznek akár fél millió hektárnyi földet öntözni.

Az áradásokra azonban nem voltak felkészülve. A víz elsodorta az első csatornát, majd később a rákövetkezőket is szépen sorba, mígnem 1903-ban a kormány segítségével meg nem építették a fa vízvezeték helyébe egy betonból készült masszív monstrumot, amely a mai napig is ott áll.

Így lett a Pecos a világon egyedülálló abban, hogy keresztül folyik saját magát.

(Condé Nast Travaler, kép: tpwd.state.tx.us)