Az érettségiző diákok élete most lázban ég. Nyakukon a ballagási ceremónia, amely már érzékelteti velük, hogy az elkövetkező napoknak bizony nagy tétje van. Hétfőtől megkezdődnek az írásbeli érettségik, majd egy kis szusszanás után folytathatják a szóbeli vizsgákkal.
Az utolsó évüket taposó diákok ekkorra már túl vannak a szerenádokon, amikor a várost nyakukba véve ellátogatnak tanáraikhoz, hogy közösen és önfeledten eltöltsenek együtt még egy kis időt, mielőtt belevetnék magukat a vizsgákba, a felnőtt életbe. Az utolsó napokban már semmi sem olyan, mint korábban volt. Másképp viszonyulnak hozzájuk a tanárok és az alsóbb évfolyamon tanuló diákok is. Mindenki érzi, hogy valami nemsoká véget ér, megváltozik. A jövőre utolsó évüket megkezdők pedig gondolatban már egy évet tovahaladtak és felmérik, hogy a következő tanévben mi vár rájuk is.
A szomorkodást, a szentimentális napokat egy kicsit feledtetni lehet a bolondballagással. Nagyon sok intézményben megtartják az igazi ballagás lazábbra, viccesebbre vett változatát. A jelmezekbe való öltözés után ezekben a maskarákban járják végig az iskolát. Bekopogtatnak és jókedvet csinálnak minden alsóbb osztályban. Olyan is előfordul, hogy a bolondballagók tánccal örvendeztetik meg az iskola tanulóit és tanárait, máshol pedig még az utcára is kivonulnak.
Az utolsó hét napjai kellemes és szomorú érzéseket is keltenek a végzősökben. Napközben, az iskolába még viszi őket az ár, a sok szervezés, kötelezettség nagy terhet ró rájuk, de délután vagy este jut idő arra, hogy kicsit magukba forduljanak, és elfogadják azt a tényt, hogy nemsoká eljön az idő, amikor már nem kell bejárniuk minden nap az iskolába. Jól tudják, hiszen már a középiskolába való lépésükkor az érettségivel riogatták őket, ám most elérkezni látszik az a pillanat, amikor számot kell adni tudásukról.
Nagy a lelki nyomás a diákokon mind az érettségi, mind pedig a teljesítendő programok lebonyolítása miatt, ezért fontos, hogy ebben az időszakban tudjanak pihenni és összpontosítani feladataikra.
A ballagás egy meghitt ceremónia, amelyen az egész almamáter, a szülők, más családtagok, barátok és ismerősök megjelennek azért, hogy elbúcsúztassák és egyben felnőtt életükbe bocsássák a ballagókat.
Mit is adhatnánk útravalóul?! Kossuth Lajos szavaival így bocsátjuk útjukra a fiatalokat:
"Soha le nem mondani
Soha el nem csüggedni
Ha kell mindig újra kezdeni"