Már nem csak a tudós társadalom tudja, hogy milyen veszélyben van a környezetünk, hanem a civil társadalom is érzi saját bőrén, valamint az internet és a média is segít abban, hogy gyorsabb értesüljenek természeti katasztrófákról, az ember által okozott környezetszennyezésről. Az utóbbi negyven évben megnövekedett a műanyagtermékek gyártása, ezáltal a műanyag hulladék is megszázszorozódott 1970 óta. Ebből nagyon sok kerül természetes vizeinkbe, és bár hatalmas felületűek tengereink, óceánjaink, de mára már olyan mértéket öltött vizeinkben a hulladék mennyisége, hogy már változásokat idéz elő az élővilágban is. Óvatos becslésekkel számolva is, a tudósok százmillió tonnányi műanyag szemetet vélnek a tengerek felszínén és a vízfelszín alatt. Vizsgálatok szerint a bolygónkon már nincs is olyan terület, amely szeméttől mentes lenne. Felvetődik a kérdés, hogyan lettek ennyire szennyezettek sós vizeink? A válasz az, hogy a hulladék legnagyobb része a szárazföldről érkezik a tengerekbe. Vagyis folyók viszik magukkal a szemetet, vagy szennyvízcsatornákból kerül oda. Jóval kisebb százalékban azonban fúrótornyokról és hajókról jut a vízbe a műanyag és egyéb hulladék. Azért a szemétért, ami az óceánokba kerül, javarészt Fülöp-szigetek, Indonézia, Kína, Vietnam és Thaiföld okolható.

A műanyag hulladék is lebomlik az ultraibolya sugárzás hatására, és ebbe besegít a sós víz is, ezzel azonban olyan idegen műanyag részecskék kerülnek a vízbe, amely kihat a benne élő élőlényekre is. A bomló műanyag mérgező hatású is lehet, az éles darabkák mégsérthetik az állatokat, kisebb vagy akár halálos sérüléseket okozhatnak. A vízbe jutott műanyag hiába bomlik le és lesz szemmel már alig látható vagy láthatatlan, az akár több ezer éven át a vízben maradhat. Ez még inkább nehezíti az embernek azt a szándékát, hogy valamit tegyen a tengerek tisztaságáért.

A tudósok jó része már azon dolgozik, hogy hogyan tudnának minél hatékonyabb megoldást találni arra, hogy a vízen lebegő, vagy a vízben úszó hulladékot felfogják, összegyűjtsék. Nemcsak tudományos munkatársak, hanem civilek is igyekeznek tenni az ügy érdekében. Sokan fognak össze, hogy a partokat megtisztítsák az eldobott vagy a kisodródott hulladéktól, mások kitalálnak okos szerkezeteket.

Egy holland fiatal gondolt egyet és megálmodta az óceántisztító berendezését. Azóta nemcsak felfigyeltek a fiatal férfi ötletére, de már a természetvédelem szakemberei is meglátták abban a lehetőséget. Sőt azóta létrehozták az óceántisztító berendezést és munkába is állították a Csendes-óceánon. A cél, hogy tíz éven belül a fele mennyiségű szemét maradjon.