A Washington City Paper ennek a kérdésnek járt utána, amikor kifaggatta az exheroinista Susan K.-t, akit fegyveres rablás miatt öt évre ítéltek el Amerikában, de jó magaviselete miatt négy év után szabadulhatott, ma már tiszta, egy sikeres céget vezet Virginiában és négy éve boldog házasságban él párjával.

Az újság riportere nekiült megnézni az új évad első négy epizódját Susannal, aki kommentjeiben világított rá a film és a valóság közötti hatalmas különbségekre.

A fiatal nő elmesélte, hogyan került magánzárkába fogsága elején, mivel akkor még durván szenvedett az elvonási tünetektől és öngyilkossággal fenyegetőzött. De olyan rettenetes volt a sötét, hideg cellában, ahol egyetlen ruhadarabja egy vékony ing volt, hogy három nap múlva jelezte az őrei felé, „csodával határos módon meggyógyult”.

Amúgy sokan kerültek magánzárkába, vagy valami apróbb kihágásért, verekedésért, vagy saját akaratukból, mert fenyegetve érezték magukat a többiek között, mint például az a nő, aki halálra éheztette a gyermekét, és emiatt a cellatársai pokollá tették az életét. De volt olyan is, aki őrültnek tettette magát, hátha akkor átkerült a zártosztályra, amiről azt gondolták, hogy egy fokkal kíméletesebb a börtönnél.

Susan azt is elmesélte, hogy bár a nők nem olyan agresszívak, mint a férfiak, a verekedések elkerülhetetlenek, mindenki keresi a másik gyenge pontjait. Neki is ki kellett vennie a részét, részben önvédelemből, a bunyóból, de miután híre ment, hogy fegyveres rablás miatt ül, egy idő után békén hagyták.

Susan szerint az is nagy különbség a valóság, és a sorozat között, hogy az életben az őrök rendszerint nem téblábolnak annyit a rabok között. Gyakorlatilag csak akkor látták a férfi őröket, amikor azok rajtaütésszerűen beviharzottak, hogy ellenőrzés címen feldúljanak mindent, közösségi szobát, vagy cellákat. Ennek főleg a rabok megfélemlítése volt a célja, de bevált, nem is rendetlenkedett, vagy lázongott soha senki.

A filmben látható közösségi csoportszellem is fényévekre van a valóságtól, állítja Susan. Az igazi börtönben soha senkiben sem lehet megbízni, és ha bárkinek érdekében áll, azonnal beárul, vagy keresztbe tesz neked. Nem szabad kitűnni semmiben, és tilos akár csak gondolni is, hogy valamiben a többiek felett állsz.

Susan szerint a leghitelesebb része a filmnek az, hogy a főszereplő fehér nő csak 15 hónapot kapott drogcsempészésért, mivel ez a fajta diszkrimináció az amerikai börtönökben is megtalálható. Míg Susan négy év után szabadult, a színesbőrű lányok sokkal kisebb vétségekért tíz éveket húztak le.  

(Az eredeti interjú itt olvasható.)

(Kép: popwatch.ew.com)