A második világháború vége felé, 1944-ben miután több komoly veszteség is érte a japán császári haditengerészetet, a vezetés egy különleges repülőalakulatot hozott létre, melynek egyetlen célja volt: öngyilkos bevetésben megsemmisíteni az ellenség hadihajóit. Ezeket az alakulatokat nevezték el az amerikaiak –egy félreértés miatt- kamikázénak. (És azóta mi is így nevezzük a biztos pusztulással járó akciókat.)

A japán kultúrában mélyen gyökerezik a vereség és a szégyen helyett az önkéntes halál választása, részben ez is indokolhatta a többszörös emberi élettel és repülőgépveszteséggel járó áldozat melletti döntést.

Sokakat foglalkoztatott azonban a kérdés, hogy ha a pilóták az öngyilkosságot választják, akkor vajon mi az oka annak, hogy bevetés előtt sisakot húztak a fejükre?

A rejtély megoldásához tudnunk kell, hogy ezek a sisakok nem a mai bukósisakokhoz hasonlatosak, hanem bőrből készültek, melyek nem csak a fejet, de a fület is védték a széltől és a hidegtől. Erre nagy szükség is volt, hiszen a pilóták gyakran kinyitották a vezetőfülke tetejét, vagy ablakát, hogy jobban lássanak. Ahhoz tehát, hogy sikerrel véghez tudják vinni a tervüket, és rendben a célpontnak kinézett hadihajókhoz tudják vezetni a repülőiket, elengedhetetlen szükség volt a sisakra.

Egyébként ha a második világháború pilótáinak lett volna lehetősége a modern kollégáik sisakjait hordani, az sem nyújtott volna számukra biztonságot az öngyilkos merényletet túléléséhez, a repülőnek a hadihajóba való becsapódása egy erősebb fejfedő viselése mellett is azonnali halállal járna.

(Mental Floss, wikipédia, kép: glogster.com)