Jump to content

Szent Miklós valósága

2015. 12. 03. 10:00

A hétvégén érkezik a Mikulás, a gyermekek várva várt ajándékozó, finomságokat hozó fehér szakállúja. Tanulják a verseket, az óvodások és az alsóbb tagozatos iskolások körében már zengnek a Mikulásváró dalok. Vajon mi felnőttek ismerjük Szent Miklós legendáját?

Több, helyenként változó néven ismert a Mikulás. Nálunk gyakori elnevezése még a Télapó is, de máshol karácsonyapónak is nevezik. A IV. században élt Szent Miklós a megtestesítője annak az alaknak, aki a mai napig osztogatja a gyerekek között a csomagokat, ajándékokat. Szent Miklós püspök volt, aki arra tette fel az életét, hogy jót cselekedjen az emberekkel. A szakállas püspök ruházata nem a piros bunda volt fehér prémmel, hanem vörös palást. Így járt a várost, és a szegények között azt osztogatta, amire a legnagyobb szükségük volt.

Brit szakemberek összegyűjtötték Szent Miklós legfontosabb külső jegyeit, amelyek alapján rekonstruálták a Mikulás arcát. Így azt kapták, hogy Szent Miklós egy körülbelül 168 centiméter magas, fehér szakállú, szögletes állkapcsú, sötétbarna szemű és törött orral rendelkező ember volt. Bőre kreol színű, állkapcsa pedig szögletes volt. 1953-ban exhumálták Szent Miklós maradványait, amelyek az olaszországi Bari városának egyik kriptájában nyugodtak. Vatikáni engedéllyel röntgenfelvétel és más vizsgálatok révén rekonstruálták is a Miklós püspök arcát, valamint elkészítették annak agyag modelljét is.

Szent Miklós életéhez, személyéhez és tevékenységéhez számos legendát társítanak. Az egyik szerint Lyciában hatalmas volt az éhezés, ám a gazdag Szícilia egyik kerekedője olyan álmot látott, hogy Myrába kell mennie, majd ott kell eladnia terményét. Álmából felébredve három aranyat talált a markában, ekkor döbbent rá, hogy az álom nem is álom volt, hanem valóság. Így hát Myrába ment és a kereskedőtől Szent Miklós vásárolta fel az összes terményt, amelyet természetesen a szegények között osztott szét.
Egy történet szerint a városban nagy aszály volt, a gabonatartalék is kifogyott. Ám egy alkalommal egy hajóflotta kötött ki a parton, amelynek végcélja nem a város volt, viszont Szent Miklós megtudta, hogy a hajó rakománya nem más, mint búza. Alkudozásba kezdett, meg is vásárolta dupla áron az összes gabonát és megígérte a flottának, hogy ugyan késéssel, de az úti céljukat el fogják érni, és még a rakományuk is meglesz. Az ígéretet teljesítette. Annyira megerősödött Myra városa, hogy megépítették saját kereskedelmi flottájukat, csakhogy nem volt senki, aki elvezesse a hajóhadat, mert akkora viharok tomboltak a tengereken. Mivel ne volt más, így Szent Miklós állt a hajósok élére és többször megjárta az utat, ahová gabonát szállítottak.
Szent Miklós idősként, nagyjából 327-ben halt meg és Myrában temették el. Valószínű, hogy személyében több szentéletű jócselekedete ötvöződik. Halála után sok legenda született a jószívű, adni kész Szent Mikósról. Egyik legenda szerint angyalok vitték a nyughelyére. Egy másik szerint olasz tengerészek szállították csontjait Bariba a XI. század végén.

Szent Miklós egész életében arra törekedett, hogy szegény sorsú gyerekeken, embereken segítsen. Vagyonának nagy részét jótékonyság céljából osztotta szét. Miklós nap előtti este mindig édességeket osztott szét a gyerekek között, ahogyan a mai Mikulás is teszi.

(Kép forrása: jigzone.com)