Aztán keserű szájízzel jöttünk ki. Adott két, rendkívül vonzó szereplő, Dakota Johnson az elbűvölő ártatlanságával, és Jamie Dornan a lehengerlő magabiztosságával. És a kémia mégsem működik. Kezdettől azt látjuk, hogy ezek ketten valamiért nagyon egymásra vannak kattanva, csak azt nem értjük, miért. A rajongásuk minden okot nélkülöz, nincsenek hangsúlyozva eléggé azok a mozzanatok, amelyektől nyilvánvalóvá válik a „szerelem első látásra”. Látjuk, hogy a főszereplő hölgy állandóan elpirul, és tág pupillákkal néz a jóképű milliárdosra, de nem esik le, hogy ez hogyan és miért történt. Mikor ismerték meg egymást ezek ketten? A könyv elolvasása nélkül nehezen érthető a filmre vitt történet, pedig nem egy nehezen emészthető dologról van szó.

A történetet az egymásnak ellentmondó párbeszédbeli stílusváltások jellemzik, a szereplők egyszer romantikus, 18. századi hősszerelmesekként viselkednek, a másik jelenetben viszont a 18-as karikának megfelelő stílusban beszélgetnek egymással, ami leginkább vicces, mint szexi. A filmben feltűnő pozitívumok néhány dologban megfogalmazhatóak: a szép helyszínek és ruhák, no meg persze a nagyon szép emberek.

Egyébként messze nem kell olyan szexjelenetekre számítani, mint ahogy azt beharangozták. Az ég egy adta világon semmit nem látunk az filmvásznon lezajló aktusokból, csak maximum női mellbimbót. Mivel a film nem merte felvállalni önmagát, és néhol csak romantikusan szemlélődő, néhol a másikat elfenekelő szereplők zavarodottságát mutatja be, nehéz úgy kijönni a moziból, hogy ne sajnáljuk a jegyre költött pénzt.

 

Fotó: vogue.com