Jump to content

Emberek, akik nem látnak arcokat

2015. 03. 16. 11:16

Prosopagnosiának, vagy arcvakságnak is hívják azt a különleges rendellenességet, melynek érintettjei képtelenek felismerni emberi arcokat. Van, akinek még a saját tükörképe is kész rejtély.

Régebben azt gondolták, csak elvétve jelenik meg ez a probléma, mára azonban tudjuk, hogy ötven emberből legalább egy érintett az arcvakság nevezetű jelenségben. Azok, akik ettől a rendellenességtől szenvednek, egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen ismernek fel embereket az arcukról. Az egyik prosopagnosiás személynek például amikor megmutatták Elvis Presley képét, ő Brooke Shieldset vélte felismerni benne. Súlyos esetekben a prosopagnosiás embereknek a közeli rokonaik, de még a saját arcuk megismerése is gondot okoz, de az is nehézséget jelenthet, hogy eldöntsék, a fényképen egy emberi arc, vagy netán egy furcsa mintázatú kavics, vagy más tetszőleges tárgy látható.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a prosopagnosiásoknak nincsenek látási problémájuk, vagy memóriazavaruk, egyszerűen csak nehézségeik adódnak, ha egy arcot kell felismerni. A legtöbb ember, ha lát egy arcot, azt képes egységes egészként szemlélni. A prosopagnosiások ezzel szemben látják a részleteket külön-külön, de nem képesek azt egy egységben szemlélni, számukra ezért mindenki ugyanúgy néz ki.

Sokáig úgy hitték, a prosopagnosia valamilyen agysérülés (sztrók, tumor, vagy egy komolyabb fejsérülés) miatt alakul ki, ám nemrégiben fény derült rá, hogy sokkal több ember érintett benne, mint korábban gondolták, legtöbbjüknél pedig születésük óta jelenen van ez a fajta rendellenesség.

A prosopagnosiások ellensúlyozni tudják ezt a fajta hátrányukat azzal például, hogy tudatosan odafigyelnek a számukra könnyebben megjegyezhető részletekre, mint például a testtartás, a hang, az alak, vagy a frizura, így kisebb hibaszázalékkal be tudják azonosítani közeli ismerőseiket is.

A másik trükk, amit alkalmaznak, hogy még véletlenül se bántsanak meg másokat az az, hogy az utcán lefelé bámulva sétálnak, mintha csak nagyon el lennének merülve a gondolataikban, így nem lehet probléma abból, ha belefutnak egy ismerősükbe, és nem ismerik fel őket. Ha pedig mégis beszélgetésbe kellene elegyedni a másikkal, a társalgás során igyekeznek kitalálni, ki is lehet az illető.

Ezekkel a technikákkal hatékonyan titokban lehet tartani az arcvakságot, problémák azonban így is adódhatnak, mint ahogy arról az egyik prosopagnosiás nő is beszámolt:

-Az emberek azt hiszik rólam, hogy rettenetesen sznob vagyok. Nagyon elszomorít, hogy elveszítek egy csomó új barátot, mert azt hiszik rólam, hogy olyan magasan hordom az orrom, hogy még köszönni sem vagyok hajlandó.

A másik komoly probléma, amivel a prosopagnosiások szembesülnek, hogy nem csak az arcokat, de az arckifejezéseket is nehezen, vagy egyáltalán nem tudják beazonosítani, így semmi támpontjuk nincsen arról, a velük szemben álló személy hogyan is érzi magát, valójában mit is akar mondani.

(Kép: pixshark.com)