Tipikus magyar ételként, emblematikus jelentőségűnek tartjuk, csakhogy hazánkban nem is olyan ősi étek ez, mint gondolnánk. Eredetét tekintve pedig egyáltalán nem hazai találmány és sajátosság.

Mióta eszünk lecsót? Mióta készítenek lecsót az emberek? Valószínűleg ez egybeesik a paprika és a paradicsom megjelenésével, gondolnánk. Mivel mindkét zöldség újvilági, vagyis Kolumbusz Kristóf felfedezése után – 1492 – került hozzánk, így nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy az azelőtt élt őseink biztosan nem készítettek lecsót, lecsós étkeket.

Hiába jelent meg a paprika és a paradicsom Európában is, csak a nemesi, tehetős rétegek asztalán fordult csak meg eleinte. Később aztán már a kispolgári, parasztok napi falatjává is vált, de ez csak fokozatosan és lassan alakult ki. Kellett hozzá jó sok évtized.

A XVIII. században már jócskán ismert volt a paprika, de csak fűszerpaprikaként alkalmazták a gasztronómiában. A bolgárkertészetek terjedésével kezdték el a paradicsomot és a paprikát nyersen felhasználni, fogyasztani. Ezután persze már az ételekhez is hozzáadták a két alapanyagot, amely ízt adó szaftként használtak. A XX. századra már kereskedelmi mennyiségű zöldség állt az emberek rendelkezésére, így a lecsó útját már semmi nem állta.

A lecsó első magyarországi említése Fehér Béla és Cserna-Szabó András nevéhez köthető. Az Ede a levesben című kötetükben Vaczak szottya címmel említik a lecsót. 1914-ben említik először lecsó kifejezést, de már 1902-ben utalnak erre az ételre, ezekre az összetevőkre, csak 1902-ben még omácska és vaczak néven ismerték. Lényegében az alaplecsó összetevőiből álló rác eredetű ételre utaltak.

Tévedés azt gondolni, hogy a lecsó kizárólagos ötletünk, sajátosságunk. A lecsóhoz igen hasonlatos étkek más kultúrákban is felfedezhető, úgymint a török menemen vagy a szerb gyucsev. Az olaszoknál a peperonata, a franciáknál a tatouille és az araboknál a shakshouka ugyanúgy készül, mint a lecsó. Az egyikben szerepel a hozzávalók között hús is, a másikban nem, de mindegyik nemzetiség lecsó jellegű étele zsiradékban összerotyogtatva készül. Sokféle lecsó kialakult már, de mindegyiknél fontos a minőségi zöldség, azok felszeletelése, az arányok és a főzés technológiája. A lecsó főzésekor fontosak az előbb említett tulajdonságok, de ezen kívül a szakács kreativitása, ízlése nagyban befolyásolja a tipikusan magyarnak vélt ételünket.

(Kép forrása: scs-technologie.pl)