Jump to content

Mi számít szexuális zaklatásnak, és mi tartozik csak a "szokásos" kategóriába?

2017. 11. 22. 12:30

Miért okoz látszólag kevesebb problémát a szexuális zaklatás Európa keleti részén, mint a nemek közötti egyenlőséget hirdető skandináv országokban? Mi határolja el az otromba beszólásokat a szexuális támadásoktól? Egy uniós elemzés során arról kérdezték az országok lakóit, hogy milyen viselkedést tekintenek büntethető támadásnak.

 

Zaklatásnak számítanak a pajzán viccek is, vagy az „igazi támadás” a testrészek megragadásánál kezdődik? Egyre többen érvelnek azzal, hogy a túlérzékenység vezérelte áldozatok elterelik a figyelmet a valós bűncselekményekről, de a támadókat elfogadó vagy a támadásokat elhallgató közeg valahogy mindig kimarad a párbeszédből.

A Deutsche Welle elemző cikke egy olyan közvélemény-kutatáson alapul,  ami Európa-szerte arról kérdezte meg a lakosokat, hogy szerintük hol kellene meghúzni a határt az ilyen típusú támadásoknál. A németek meglepő módon a „tolerancia csúcsán” vannak, míg a britek és a franciák igencsak érzékenyen viszonyultak a témához. A bejelentett szexuális támadások számát tekintve Svédország, Hollandia és Franciaország, azaz a nemi egyenlőség élharcosai vezetnek.

Az írás rámutat: a szexuális zaklatás sok formában jelentkezhet. A fenéken paskolás és a derékra helyezett idegen kéz nem ritka jelenség, de ide tartozhat az is, mikor kéretlen, obszcén videókat küldözgetnek kollégáik részére az unatkozó munkatársak. A testhez tapadó öltözék dicsérete is könnyen félreérthető, esetenként vulgáris diskurzussá alakulhat át.

A Weinstein-botrány után elhíresült hotelszobás incidensek az alá-fölé rendeltségi viszonyt mutatták be a publikum számára. A #MeToo-kampány is erre a trendre próbál rávilágítani, de néha összemossa az incidenseket. Amit egy személy hízelgőnek talál, bóknak értelmez, azt a másik tolakodónak, sértőnek gondolja. Ebben az esetben a férfiak feladata lenne az, hogy megítéljék, kinek mit lehet mondani, de ez a választás sokszor túl komplikált feladatnak bizonyul.

Konkrét szituációkról kérdezték a nőket

A YouGov által készített közvélemény-kutatás hét különböző európai országban (Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Franciaország, Dánia, Svédország, Finnország, Norvégia), 8500 válaszadó segítségével készült, ahol a megkérdezett nőket konkrét szituációk elé állították.

Értékelniük kellett a feléjük füttyögő, a tánc közben odadörgölőző,vagy nemi szervüket mutogató férfiakat. Az eredményekből egy fontos dolog azonban hiányzik: hogy milyen közegben jönnek létre és fordulnak elő ezek a támadások. A férfiaknál ugyan nem érdeklődtek az erkölcsi normákról, de arra egyértelmű választ adtak, hogy Európa különböző országaiban hol húzzák meg a határt a nők.

A fogdosás mindenhol elfogadhatatlan

Szinte minden országban azonos véleményen vannak a nők, ha a szoknyák alá fotózó, szexuális ajánlatokat követelő férfiakról kérdezik őket. A nyugati országokban a fenékre csapás bármilyen körülmény között elfogadhatatlannak minősül.

A németek meglehetősen magas toleranciaszintet értek el: csak minden harmadik nő gondolja úgy, hogy a pajzán, szexuális témájú viccek zaklatásnak számítanak. Nagy-Britanniában azonban a megkérdezettek 67 százalékát zavarják a kéretlen megjegyzések. A legtöbb brit nő úgy gondolja, hogy az is zaklatásnak számít, ha valaki a dekoltázsukat bámulja. A franciáknak például a kacsintással gyűlt meg a bajuk. Négyből egy megkérdezett úgy gondolja, hogy ez zaklatásnak minősül. A válaszadók 16 százaléka szerint a randevú kérése is tabu.

Így büntetik a szexuális támadásokat

Az isztambuli egyezményt 2011-ben fogadta el az Európai Tanács, hogy gátat szabjon a nők elleni erőszaknak, és kifejezetten a szexuális támadásokkal foglalkozik. Az egyezmény 40. cikkelye szerint „azok a nemkívánatos szóbeli, nem szóbeli vagy fizikai viselkedésformák, amelyek méltóságában megsértenek bármely személyt (…), büntetőjogi vagy más jogi következményeket vonnak maguk után”. A szakértők közül sokan úttörő jellegűnek tartják az egyezményt – ennek ellenére sok országban még mindig nem alkalmazzák őket.

Franciaországban akár két év szabadságvesztést és 30 ezer eurós pénzbüntetést is kiróhatnak szexuális zaklatásért. Ha az elkövető az áldozat felettese a munkahelyén, akkor hatalommal való visszaélés miatt hároméves börtönbüntetés várhat rá. Franciaország egyre szigorúbb szabályozással próbálja elkülöníteni a flörtölést a zaklatástól, az esélyegyenlőségért felelős államtitkár, Marlene Schiappa pedig egy olyan törvényt akar elfogadtatni, amivel a rendőrség is kiróhat pénzbírságot szexuális zaklatásért.

Mivel jár az isztambuli egyezmény?

Először Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Olaszország, Portugália, Szerbia és Törökország ratifikálta az egyezményt, ezeket atz országokat követte Andorra, Dánia, Franciaország, Málta, Monaco, Spanyolország és Svédország, majd később Szlovénia és Németország is.

Az egyezményt ratifikáló országok számára az egyezmény hatálybalépésével törvényi kötelezettségek is felmerülnek.

Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt, egy évvel később azonban a parlament elutasította a ratifikálását. Ennek legfőbb akadálya az volt, hogy Magyarország még több pontban nem teljesítette az egyezményben foglaltakat, ezek közül két hiányosság köré építhetjük a listát: a törvénybe emeléshez módosítanunk kellene a Btk.-t, ezenkívül új intézményrendszerek kialakítására lesz szükségünk.

 

(Forrás: marmalade.hu;hirado.hu | Kép: pixabay.com, .army.mil,)