Mindenek előtt tisztázni kell egy fogalmat, a szenzorspecifikus kielégítettség fogalmát. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az agy a nagyon erős, fokozott ízélményekre úgy reagál, hogy letiltja a további fogyasztásukat azért, hogy ne váljon függővé a szervezet.

A befutott és sikeres étteremláncok, üdítőgyártók stb., e tendencia határmezsgyéjén egyensúlyozva tömik a zsebüket, na meg az emberek hasát. Ugyanis, népszerűségüket annak a sikeres receptnek köszönhetik, amely az ízlelőbimbókat egyszerűen megbolondítja – olyannyira, hogy már egy képtől beinduljon a nyálelválasztás -, ám épp csak annyira, hogy az agy még ne tiltsa le a fogyasztást, de kellő késztetést érezzen az étvágy kielégítésére. Első olvasatra ez furcsán hangozhat, de ha jobban belegondolunk, van benne valami. Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy étel szimpla gondolatától elkezdett csorogni a nyála? Pedig nem is volt igazán éhes.

A tökéletes íz eléréséhez, ahhoz hogy a fent leírt élményt kiváltsák az emberből, több ezer teszt és milligrammra pontos összetevők kellenek. Jó példa erre a Dr. Pepper üdítő. A cukros ital halálra volt ítélve, nem fogyott annyira, mintha hangzatos elnevezésű versenytársai, így egy idő után eltűnt volna a piacról. Valamit változtatni kellet. A Dr. Pepper ital fogyasztásának növeléséhez mindössze annyit kellett végrehajtani, hogy a 2ml cukortartalmat, 1,63 ml-re csökkentették. Ezt követően, az üdítő visszakerült az élmezőnybe. Ez nem tűnik soknak, de az agynak pont elég.

És mi a titkos adalék, ami miatt függővé válik hamar az ember? A cukor a zsír és a só, de leginkább a cukor a felelős. Egy amerikai tanulmány szerint ugyanis a legnépszerűbb, és legelterjedtebb gyorsétteremlánc, gyakorlatilag mindenbe tesz belőle. Kerül a húsra, a hamburgerzsömlébe, a szószokba, az üdítőbe, egyszóval mindenbe.

A cukor pedig olyan függőséget képes kiváltani, amire az ember nem is gondolna. Tudatosan nem érzi magát rászokottnak, ám minden nap szükségét érzi egy kis magas tartalmú cukros étel elfogyasztására. Nincs ez másként az ízlelőbimbókkal sem. Egyszerűen ha megízlelnek egy olyan ételt, amely a tökéletes kombinációját alkotja a cukor taralomnak, „rászoknsk”, megjegyzik és egy idő után, akarva akaratlanul sóvárgó vágyat keltenek az illetőben, hogy beszerezzék azt.

Így válik az ember fűggővé.