Mielőtt belekezdenénk a technikák felsorolásába, nem árt tudni néhány információt a tojásfestés hagyományáról. Szinte nincs olyan ház, ahol valamilyen formán ne díszítenének tojásokat húsvétkor. A tojás az újjászületés és a termékenység szimbóluma, ám ezen túl még a húsvéti étrendbe is beletartozik. Nemcsak mint jelkép tűnt fel már régen, hanem annak díszítése is régi időkre nyúlik vissza. Kezdetben csak pirosra festették húsvétkor a tojásokat, mert annak mágikus erőt tulajdonítottak, védő erővel ruházták fel a piros színt. A pirosra festett tojással azonban Jézus Krisztus vérét is jelentette. A tojás és a belőle kikelő madár egyben Krisztus feltámadását szimbolizálta. Azért is van jelentősége a húsvéti hagyományokban a tojásnak, mert a tavasz beköszöntével a tyúkok újból tojni kezdenek, és ez húsvét tájékán van.

A tojás festése, írása és annak elajándékozása pogány eredetű szokás, így nem feltétlenül a húsvéthoz köthető, habár manapság már ehhez az ünnephez tartozik. Korábban a jóban lévő fiúk és lányok a festett tojást egymás között kicserélték és így váltak egymás komájává. A tojáscserével a tegeződésnek vége szakadt, és attól fogva egymás kendjének szólították egymást. Ha fiú és lány egymás között cserélt tojást, annak a vége általában házasság lett, a tojáscsere után egymás mátkái lettek.

A tojás festése és díszítése az egész világban elterjedt, de ez a népszokás Kelet-Európában jelen van a mai napig is. Kezdetben egyszínű piros tojást festettek a lányok és az asszonyok és a színt természetes módon érték el. Később már megjelentek a viasszal írj tojások is. Miután megfestették a tojást, lekaparták a viaszt, így színes és írt tojást kaptak.

A húsvéti locsolkodáshoz tartozott és tartozik most is, hogy festett, hímes tojással kínálják meg a lányok a fiúkat. Tájegységenként változó mintákkal látták el a tojás héját. Elterjedt a rámázás technikája, amely azt jelentette, hogy a tojás felületét hosszában vonalakkal osztották el, majd a sávokat még mezőkre osztották, amelyek megadták a díszítés keretét. Ebbe festettek virág- vagy geometrikus mintákat. Az ilyen alkotást nevezik hímes tojásnak.

A díszített tojásokat nem mindenhol adták csak úgy át a locsolkodó legényeknek, hanem olykor el is dugták azokat, és  meg kellett keresniük. Volt, ahol dobálóztak a tojással. Az egymásnak dobált tojásnak nem szabadott leesnie, mert úgy tartották, hogy aki így jár, az abban az évben nem találja meg a párját. Volt, ahol a tojásokat egymásnak koccintották erősebben, és amelyiknek a héja épen maradt, az nyert. Hazánkban ezek a népszokások voltak érvényben, de máshol máshogy volt szokás.
A szomszéd országban, Romániában húsvét napján látogatók mentek és tojást vittek. A görögök varázserővel ruházták fel azt a tojást, amelyiket a tyúk nagypéntek napján először tojt.

Ennyit a húsvéti tojás történetéről, folytatásként vessük magunkat bele a tojásfestés módjainak felderítésébe. Ha még nem is ülünk neki alkotni, már nem árt azon gondolkodni, hogy idén milyen technikával fogunk dolgozni.