Jump to content

Hogyan befolyásoljuk a múltat?

2014. 02. 22. 08:00

Akárcsak az Eredet című film történései jelennének meg előttünk: elültetnek bennünk egy gondolatot, amely aztán sajátunkként él tovább olyannyira, hogy tudatunkban elmosódik a határ a gondolat és a megtörtént eseményeken alapuló emlékeink között.

Az utóbbi állítás viszont nagyon is valóságos. Egy új tanulmány rávilágít azokra a tévhitekre, amelyek memóriákkal kapcsolatban élnek bennünk – írja a The Independent. A legtöbb ember – köztük jómagam is – úgy vélekedik az emlékekről, mint könyvekről a polcokon: amikor fel szeretnénk idézni az egyiket, elég csak megkeresni a megfelelő helyen, majd újra és újra levehetjük az adott könyvet, ha érdeklődésünk úgy kívánja. Azonban távolabb sem járhatnánk a valóságtól.

Emlékeink nem csak hogy nem egyeznek a múltban történt eseményekkel, de minden egyes visszaemlékezéssel akaratlanul is változtatunk rajtuk, mert rárakódnak azok a tanult dolgok és tapasztalatok, amelyekre az idő elteltével szert tettünk. Mi több, a tanulmány bizonyította, hogy azok az emlékek állnak a legközelebb a valósághoz, amelyekben a legtöbb a fehér folt. Amikor egy emléket nem tudunk teljes egészében felidézni, csak a hozzá társított illatot vagy hangot, vagy az esemény néhány mozzanatát. Azonban minél több részletre emlékszünk vissza, annál valószínűbb, hogy azok agyi aktivitásunk eredményei. S hogy miért? A túlélésünk érdekében.

A kellemetlen emlékeket igyekszünk pozitív „kiegészítésekkel” kompenzálni vagy egyszerűen elfelejtjük azokat a sokkoló részleteket, amelyeket túlságosan nehéz feldolgozni. Hány nő emlékszik vissza a szülésre kellemes élményként? Valószínűleg nem túl sokan. Tudjuk, hogy nem volt kellemes. Fájdalom, orvosi műszerek, rideg kórházi szoba – már külön-külön is megrázó élmény. Viszont valószínűleg már kihalt volna az emberiség, ha a szülőszobai fogadalmunkhoz tartjuk magunkat. Ehelyett eszünkbe jut milyen leírhatatlanul jó érzés volt magunkhoz ölelni gyerekünket, milyen varázslatos volt megtapasztalni az anyaság első pillanatait. A túlélés és lelki egyensúly megőrzése érdekében folyamatosan kiegészítjük és felülírjuk emlékeinket úgy, hogy az idő előrehaladtával egyre pozitívabb képet kapunk. (Talán ugyanez az oka a kommunizmus feletti állandó nosztalgiázásnak is.)

Tagadhatatlan, hogy a kutatás eredményei számos kérdést vetnek fel. Az egyik legfontosabb pedig az igazságszolgáltatást érinti: mennyire lehet támaszkodni az eskü alatt valló szemtanúk beszámolóira? A tanulmány ismeretében az is nyilvánvalóvá válik, hogy egy bírósági ügy kapcsán a szemtanúk a későbbiekben megismert információkat ugyanúgy beépítik az emlékeikbe, viszont a bírók és ügyvédek a részletes, tiszta és magabiztos tanúvallomásoknak adtak hitelt. Eddig.

Forrás: www.independent.co.uk