Jump to content

Milyen szakaszai lehetnek a párkapcsolatnak?

2017. 01. 14. 16:45

Az ember társas lény, minden embernek szüksége van a másik felére, egy társra, szerelemre, és egy boldog párkapcsolatra a kiteljesedéshez. Ehhez azonban végig kell járni a párkapcsolat szakaszait.

A párkapcsolat szakaszai

A figyelem szakasza

Minden párkapcsolat alapja a figyelem. Hiszen a kapcsolatok is figyelemmel indulnak, amikor felfigyelünk a másikra, és lángra lobban a szívünk. Ilyenkor a külső és belső tulajdonságok keltik fel figyelmünket. Az emberek tudat alatt úgy választanak párt, hogy olyan emberekhez hasonlítják kiszemeltjüket, akikhez valamiféle kellemes, pozitív élmény, tapasztalat köthető. (Ez nem csak a külsőségekre igaz). Valójában azonban, az érzékszerveink választják ki a legtökéletesebbet, ugyanis, agyunk jelzi, hogy kinek a jellemében, hangjában, illatában, érintésében, lényében van valami, ami magával ragad és lehengerel. Bármennyire is furcsán hangzik, a szerelem kezdődhet egy illattal, vagy éppen egy egész testet beleremegtető, kellemes orgánummal. Hogy testünk mire, és milyen formában reagál, mire figyelünk fel legelőször és miből indul el a szerelem érzése, kétségtelenül a kapcsolat elejének legizgalmasabb pillanatai. Fontos megjegyezni, hogy a testi vonzalom és a szerelem érzése sokkal hamarabb kialakul két ember között, mint maga a kapcsolat, aminek a felépítéséhez mindig időre van szükség. Ha két ember egymásra talál, ha kölcsönös vonzalom és szimpátia is megvan, akkor következik a második szakasz, a fantázia szakasza.

Amikor a fantáziáé a főszerep…

Ha a figyelem már tartósan fennáll, akkor az agyunk a fantáziánk segítségével kiegészíti a kapcsolat még hiányzó elemeit. Azokat az információkat, amiket már megtudtunk a másik félről felturbózzuk némi fantáziával. Ennek persze olykor megvannak a hátulütői, ugyanis előfordulhat, hogy a szeretett személy a valóságban nem olyan, mint ahogy mi az elgondoltuk. Leginkább a nőkre jellemző, hogy szerelem után egyből házasságról, családról fantáziálnak. A férfiak a jelenben élnek, nem dimenzionálják túl a dolgokat. Rájuk inkább a szexuális fantáziák a jellemzőek, már a megismerkedés első pillanatától kezdve. Egy új párkapcsolat esetén, figyeljünk oda, hogy ne engedjük, hogy fantáziavilágunk beszívjon minket teljesen, ugyanis ezáltal értékes pillanatokat veszíthetünk a valós világból. A fantáziánk, az álomvilághoz hasonló, saját magunk által teremtett külön világ, ahol az álom és a valóság nem minden esetben válik eggyé. A szerelem, és a párkapcsolat akkor tartós, és kiegyensúlyozott, ha rövid ideig tart a fantázia szakasza, és nagyobb odafigyelést fordítunk a valós pillanatoknak.

Az önmegvalósítás szakasza...

A párkapcsolatban fontos, hogy egyensúly legyen aközött a kép között, amit mi látunk magunkról és aközött, amit a párunk lát rólunk. Egy párkapcsolatban a felek tükröt tartanak egymás elé. Fontos, hogy tudatában legyünk annak a képnek, amit a másik gondol rólunk. Ez segít az önfelismerés folyamatában. Amennyiben ez a folyamat elmarad, vagy kritikával társul, az lelkünkben komoly fájdalmat okozhat. Ha nem mutatjuk valós énünket, szerepet játszunk, könnyen megüthetjük a bokánkat, ugyanis hosszútávon az álarc megmérgezi a kapcsolatot. Fontos, hogy tisztában legyünk pozitív és negatív jellemvonásainkkal, szokásainkkal, viselkedéseinkkel, hiszen ha párunk negatív kritikával illet, és mi nem vagyunk tisztában annak valódiságával, létezésével, az gyorsan szakításhoz és elhidegüléshez vezethet.

Amikor elér a válság...

Ha az önismeret szakasza nem megfelelő, téves képet kapunk egymásról. Ezáltal könnyen bekövetkezik a válság szakasza. Ha arra vágyom, hogy a másik szeressen, cserébe viszont nem nyújtok semmit, az kudarchoz vezethet. Egy kapcsolatnak nem a másik fél bálványozásán kell alapulni,hanem kölcsönös harmónián, vonzalmon és szereteten. Mindkét félnek kölcsönösen el kell fogadnia egymást, minden pozitív és negatív jellemvonásával együtt. Vannak olyan emberek, akik mindent elnéznek a másiknak, csak ne legyenek egyedül, az ő esetükben társfüggőségről beszélhetünk. Ezt elkerülvén, törekedjünk a kölcsönös harmóniára, és ne azért ragaszkodjunk a párunkhoz, hogy ne legyünk egyedül. Hagyjuk, hogy a valós érzelmeink vezéreljenek.

Válaszút!

A párkapcsolat utolsó szakasza kétfelé ágazik, vannak olyan esetek mikor minden simán működik, a felek elfogadták, megismerték egymást, és együtt folytatják tovább a kapcsolatot, szerelemben és boldogságban. Azonban előfordulhat, hogy a megismerés szakaszában problémák adódtak, melyeket nem sikerült orvosolni. Ilyenkor már akkor kihűlhet a kapcsolat, mielőtt valójában elkezdődött volna. Tehát az utolsó szakasz afféle vízválasztó. A szerelmet erőltetni és rákényszeríteni senkire nem lehet. Örökké tartó szerelem nem létezik, hiszen a kapcsolat elején feltörő szerelmes rajongás, egy idő után erőteljes szeretetté alakul. Sokan esnek abba a hibába, hogy tettetik a szerelmet, ami önző és gyáva dolog. Önös érdekek miatt hozzáláncolni valakit magunkhoz, a lehető legnagyobb hiba, amit elkövethetünk.

A szerelem mindig utat tör magának, erőltetni, megjátszani, nem lehet és nem is érdemes. Ha két ember őszintén közelít egymáshoz, már a kapcsolat első szakaszában, arra törekednek, hogy testileg-lelkileg is megteremtsék a harmóniát, akkor a kapcsolat működőképes lesz. Amennyiben két embert a megszokás, a vagyon, a gyerekek, vagy az egyedülléttől való félelem tart össze, az a legnagyobb vétek, amit elkövethetünk a boldogságunk ellen.


(Forrás: marmalade.hu l Kép: pixabay.com)