Jump to content

Hálátlan vagy felvállalt szerep szeretőnek lenni

2017. 11. 01. 17:00

Egy párkapcsolat két ember szerelméről szól. Hárman már sokan vannak benne, egy plusz fő csak mérgezi a kapcsolatot. Harmadiknak lenni hálátlan és elítélt szerep, mégis többen vannak vállalt szeretői pozícióban.

Számos film, könyv izgalmas részét képezi, hogy egy szerető tűnik fel, aki felbolygatja az addig nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak vélt házasságot. Mi késztet valakit arra, hogy vállalja azt a hálátlan szerepet, hogy szerelmének ne ő legyen az első és egyetlen?

Ha azt a szót halljuk, hogy szerető, leginkább nőkre gondolunk, akik befurakodnak akarva vagy akaratlanuk egy házasságba, kapcsolatba, és feldúlják a látszólag jól működő pár életét. Szerető természetesen ugyanúgy lehet férfi is, és olykor az sem biztos, hogy a harmadik fél tud arról, hogy nem csak ő létezik szerelme életében. Természetesen a hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek.

A kapcsolatok ápolására időt és energiát kell szánni, különben a korábban tapasztalt mély érzelmek kihunynak. Sok kapcsolatra igaz ez, és elérkezhet az a pont, hogy már csak vannak egymás mellett, persze kínlódnak a szeretet, az odafigyelés hiányától. Ha azonban váratlanul belép az ember életébe egy olyan személy, aki újra tüzet csihol a szívben, teljesen felvillanyozza. Nem megtervezett része ez az életnek, egyszerűen egymásra találnak.

Azokra, akik önszántukból vállalják, hogy szeretői pozícióban legyenek, jellemző az, hogy ugyan szeretnének tartós kapcsolatban lenni, de szükségük van a szabadságra, a függetlenségre. Előfordulhat, hogy az ilyen személyek szándékosan keresik a nem független emberek társaságát, hogy legalább látszólagosan kapcsolatban lehessenek valakivel. Ez a fajta ambivalens kötődés azokra jellemző, akik otthon is hasonló mintát láttak.

Van olyan, aki önértékelési zavarral küzd, és elkönyveli magát, hogy csak szeretőnek jó. Mégis bízik abban, hogy a laposodó kapcsolatát a másik fél miatta meg fogja szüntetni. Bízik abban, hogy a házasságban élő szerelme elhagyja párját, mert mindenben többet tud adni, mint az első számú.

Az, aki a szeretői szerepet önként vállalja abból is fakadhat, hogy gyermekkorában olyan kapcsolatot ápolt az ellenkező nemű szülővel, amely kihat felnőttkorára is. Azokat az érzéseket akarja tudat alatt újból megélni. A szerető azonban több figyelmet és érzést kap a kapcsolatban, mint annak idején a szülőjétől. Ezt az érzést újból és újból át szeretné élni.

Az, hogy egy férfi vagy nő miért vállalja ezt a szerepet attól is függ, hogy a kapcsolatban élő szerelme mennyire őszinte, vagy mennyire hitegeti. Az, aki egy házasság vagy kapcsolat mellett egy másik személlyel is megosztja szívét és életének bizonyos részét, az megmondhatja a szeretőnek konkrétan, hogy sosem fogja elhagyni a házastársát vagy a párját. Az ennél jóval tisztességtelenebb megoldás, ha a szeretőt azzal hitegeti, hogy véget vet a házasságnak, és utána együtt élnek majd boldogan. Azonban esze ágában sincs ilyen lépést megtenni és így egy hosszú és akár nagyon fájdalmas játszmába kényszerít mindenkit.

A kapcsolatban lévő fél dönthet úgy, hogy kilép a haldokló házasságból és a szeretőt választja, és onnantól együtt folytatják útjukat, ám mire erre a pontra eljutnak, már mindenki megszenvedte az egészet. Közel sem biztos, hogy tartós kapcsolat fejlődik ki. Alakulhat úgy, hogy a szerető átértékeli helyzetét, helyére rakja magában gondolatit, érzéseit, önértékelését és kilép a szeretői státuszból. Ám dönthet úgy, hogy marad harmadik, viseli a mellőzöttséget, és addig csinálja így, míg teljesen kihunynak érzései.

(Forrás: marmalade.hu | scarymommy.com, lovedignity.com, oprah.com/képek)