Sokat várunk egy férfitól – na persze ez fordítva is épp így van. A nekünk való férfi belevaló legyen és erős, legyen férfias, de mégis gyengéd, sikeres és ezáltal jó keresettel is rendelkezzen. Legyenek tervei, ambíciója. Legyen intelligens, udvarias, előzékeny, figyelmes. Mielőtt túlságosan belelovalnánk magunkat, ezek csak azok az alapfeltételek, amelyek mellé még számtalan tulajdonságot várunk el attól, akit magunk mellé választunk párunkul. Mindez a sok jó egyetlen személybe és személyiségbe belesűrítve?
Ez mind az elmélet, amelyet magunkban elvárunk az erősebb nem azon egyetlen képviselőjétől, akiket a párunknak választunk. Legalábbis ilyennek szeretnénk tudni. Ahogy telnek az évek, nyitogatjuk szárnyainkat, belekavarodunk több párkapcsolatba, és úgy oszlik szerteszét ez az illúzió. Amit olykor megkapunk, az anyuci kedvence, aki még inkább gyermek, mintsem felnőtt. Csakis maszkulin kinézete alapján tűnnek férfiaknak, valójában nagyra nőtt gyerekek. Tisztelet a kivételnek, mert persze, hogy vannak olyanok is, nem is kis számban. A mai férfiak egy jó nagy része azonban az előbb említett kategóriát képviselik. A modern pasik nőről nőre szállnak, hiszen ez kell ahhoz, hogy ne tűnjön anyaszomorító, élhetetlen lúzernek. Sokan nem akarnak megállapodni azért, mert az sem túlságosan férfias – legalábbis számukra –, hiszen éppen amiatt nagymenők, hogy váltogatják partnereiket. Ehhez pedig kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná kell válniuk, vagyis felveszik a macsóstílust.
Lehet hibáztatni az ilyen férfiakat? Hiszen mi nők is annyira elférfiasodtunk. Jó időbe telt, mire egyenrangúként kezelnek minket a férfiakkal. Sikerült megvalósítanunk, egyenrangúak vagyunk, és közülünk sokan úgy érzik, hogy számukra egy férfi is csak addig szükséges, amíg kiszipolyozzák, aztán mehet a süllyesztőbe. A szingliség nők között is divat, és van akinél már elvvé nőtte ki magát. Ám nem minden nő ilyen. Sokan vannak, akik tudják és vállalják is nőiességüket, női szerepben élik mindennapjaikat. Sőt mi több, azt alázattal viselik és élik meg. Vannak azok a nők, akik a férfiaknak meghagyják a férfiasságot és csak az a vágyuk, hogy valaki mellett szeretetben, harmóniában élhessenek.
Egy szó, mint száz. Nagy az elvárás, amelyet a férfiakkal szemben támasztunk. Még csak ezzel sem lenne gond, azonban ezek az elvárások olykor egymással szemben mennek. Legyen erős és férfias, ugyanakkor legyen gyengéd és lágy. Hogyan válasszunk hát?
A szerelem vak, szokták mondani, azonban időnként a fejünk tetejére kell emelni azt a rózsaszín szemüveget, hogy a valóságot is meglássuk. A külsőségen túl meg kell látnunk, hogy az adott férfi hogyan hat ránk: előre mozdít, vagy lehúz? A jól működő és őrjítő együttlétekre ugyanis nem lehet alapozni egy kapcsolatot. Tartósat biztosan nem. Az egészen más, rövid élettartamú, szenvedélyes kapcsolat, amelynek lángja általában hamar kihuny. Ha ez megtörténik, véget is ér.
Hölgyek, régen is ma is a nőkön múlik az, hogy kit választunk, így a felelősséget is nekünk kell cipelnünk. Ha igazi férfira vágyunk, akkor mi magunk legyünk igazi nők!
