Jump to content

Majomszeretettől az érett kapcsolatig: a párkapcsolat öt szakasza

2016. 12. 09. 17:30

A szerelmet és a párkapcsolatokat tényszerűen leírni olyan, mint megmagyarázni egy absztrakt festmény valós mondanivalóját, lehetetlen vállalkozás. Egy amerikai pártanácsadó és nemzetközileg elismert pszichológus, mégis kísérletet tett rá, s úgy tűnik nem járt sikertelenül.

A szakirodalom mindent szeret betűk közé szorítva, kanyargós sorokon át definiálni. Olyannyira, hogy a legkézzelfoghatótlanabb dolgokat is sikeresen materializálják, hiszen még a boldogságnak is van tudományos elnevezése és meghatározása! De egy valami még a szarukeretes bölcseken is kifogott: a szerelem.

A szerelem, ami ha viszonzásra talál hirtelen ezer fokon izzik, intenzív, megállíthatatlan, minden elragadó özönvízként tör be a mindennapokba, elmosva a szürke hétköznap apátiáját. S mire visszahúzódik az érzelmek tengere, egy párkapcsolat közepén találjuk magunkat, tele fantasztikus emlékekkel, és küzdelmes pillanatokkal.

De milyen lépések vezetnek a majomszeretettettől a sírig tartó őszinte szeretetig? Jed Diamond, aki komolytalan neve ellenére, igen komoly szaktekintélynek számít, húsz év kutatását adta közre Mr.Mean című könyvében, ahol részletesen beszámolt arról is, hogyan válik a kapcsolat öt lépésben szétválaszthatatlan kötelékké. Amit azóta több tucat tudományos pszichológiai kutatás is alátámasztott.

Szerelembe esni, avagy a szimbiózis szakasza

Minden a szerelem elsöprő érzésével kezdődik. A hormontengerben úszó agy gyakorlatilag mindent és mindenkit ignorál, a másik vágyaink megtestesítőjévé, a tökéletessé válik, és gyakorlatilag képtelenek vagyunk nélküle élni.

A kapcsolat első szakaszában nem számít semmi és senki, csak a másik, és a románc, ami úgy tűnik minden különösebb erőfeszítéstől halad előre, s ez így van rendjén. A pszichológia ezt a szakaszt nevezi a szimbiózis szakaszának, amire szükség is van, mert ha kimarad, akkor a későbbiekben – ha beüt a krach – nincs pozitív emlék és élmény, amihez vissza lehetne nyúlni.

Az első időszak maga a szenvedélyek tengere, a szerelem kiteljesülése, ami hihetetlen erőt ad ahhoz, hogy elhiggyük: örökké így lesz.

Párrá válni

Ennél a pontnál a szerelem nem hogy alábbhagyna, hanem még intenzívebb fokozatba kapcsol. A randikat lassan felváltják a hosszabb együttlétek, a közös hétvégék, aminek köszönhetően egyre jobban megismerjük a másikat. Kiderülnek céljai, érdeklődési köre, világszemlélete, egyszóval megismerjük, hogy ki is ő valójában.

Ez a teljes mámor és boldogság időszaka, amikor még mindig nem merül fel, hogy valaha vége lehet. Hónapok, évek telnek el így.

Kiábrándulás

A harmadik és egyben mindent eldöntő szakasz. A párkapcsolatok java része képtelen túljutni rajta, és elvérzik, hiába a korábbi érzelmi túlfűtöttség és lángolás. Minden kapcsolatban elékezik egyszer az a pont, amikor a felek eltávolodnak egymástól, amikor a rózsaszín köd eltűnik és hirtelen meglátjuk a másikat pőre valójában, az összes rossz tulajdonságával, rigolyájával, félelmével és idegesítő tulajdonságával. Akkor és ott nincs, mi elfedje hibáit és gyengeségeit.

A kapcsolat harmadik szakaszában a rossz tulajdonságok kendőzetlen jelenléte mellett a válság másik forrása, hogy a korábban érzett intenzív, már-már szívfájdító érzelmi lángolás, a szerelem enyhülni kezd. Rémisztő tud lenni, de pánikra nincs ok, mert ez minden kapcsolatban megfigyelhető, teljesen normális jelenség. De az, hogy a szerelem helyét átveszi-e egy sokkal mélyebb, szorosabb, talán még a szerelemnél is erőteljesebb szeretet, az annak a függvénye, hogy miként evickélünk át a kapcsolat legnagyobb megpróbáltatásain, a harmadik szakaszon.

A rémes hármas szakasz vitákkal, marakodással, diszharmóniával teli heteket, hónapokat hoz. Az örökös csatározás ezernyi forrásból fakad: az idegesítő tulajdonságokból, a rigolyákból, a szexuális élet megváltozásából (ami az első két szakaszban a kapcsolat mozgatórugója volt), a meg nem értettség érzetéből, a sértettségből, az örökös frusztrációból, amit a másik jelenléte gerjeszt, és még hosszasan lehetne sorolni, de valójában egyetlen dolog okozza.

A harmadik szakasz teljesen más reflektorfénybe állítja a párkapcsolatot. Mivel a szerelem ekkora alakulna át mélyebb kötődéssé, a feleken áll és bukik, hogy az ebből fakadó, első pillantásra ijesztőnek tűnő érzelmi hullámvasút után együtt szállnak-e ki a kocsiból vagy a másik nélkül.

A legfőbb oka mindezen túl a harmadik szakasz nehézségének az, hogy nem ismerjük fel időben és, hogy természetesnek vesszük a másik jelenlétét. Egy idő után kevésbé értékeljük, nem értékeljük az apró figyelmességeket, a törődő gesztusokat, a telefonhívások mögött megbúvó szeretetteljes érdeklődést, mert mindent magától értetődőnek veszünk. Elkezdünk sokkal több időt tölteni magunkkal, és a másik helyett is csak saját világunkba burkolózva töltjük a mindennapokat, még akkor is, ha ő ott van… Evidenciának tekintjük, hogy aki egyszer már hozzánk tartozott, örökké a „miénk” marad, pedig ez nem így van. Ez a legnagyobb buktatója a kapcsolatnak, ami a harmadik szakasz gerincét képzi.

Minden egyes nap rá kell csodálkozni arra, aki mellett évek óta felébredünk, mert sosem tudhatjuk, hogy holnap ott lesz-e. Klisé volna? Inkább egyetemes tapasztalat, amiből ha mindkét fél időben felocsúdik, még menthető a kapcsolat, sőt, valami mély jobb lehet belőle.

Újrakezdés, az igazi mély szeretet kialakulása

Ha a harmadik szakasz embert és kapcsolatot próbáló nehézségein átevickélt az ember, megtapasztalva a legmélyebb bugyrokat, ráeszmélve magányában, hogy mit is jelent a másik, egy új korszak veszi kezdetét.

A revelálást követően (ami nagyon szerencsés esetben mindkét félnél bekövetezik), a szerelem helyét átveszi az a leírhatatlan és megfoghatatlan mély, és erős érzelmi kötődés, a legtisztább szeretet, ami két ember között létezhet. Mindez pedig annak lesz köszönhető, hogy elfogadod azt az embert, aki veled szemben áll, a hibáival, a rigolyáival, a nehézségeivel és a természetével együtt. Nem próbálod többé megváltoztatni, sem másként látni, mert elfogadod úgy, ahogy van. S ekkor, de csak is ekkor, megtörténik a csoda: újra elkezdtek egymás felé lépdelni. Először bizonytalanul, meg-megtorpanva, majd bátrabban, s végül rohannátok a másik karjaiba, de tanulva a múltból, inkább sietős léptekkel, de határozottan haladtok, míg végül újra találkoztok.

Idáig viszont kevesen jutnak el, nem véletlenül. A felismerés, sokszor elkerüli a másikat, és sokszor mi magunk látjuk be túl későn, mekkora kincset veszítettünk, dobtunk el magunktól. Ha viszont még időben elkaptuk a másik kezét, sínen van a dolog.

Megváltod a világot

Legalábbis a sajátodat mindenképp. Ebben a szakaszban magadévá teszed az elmúlt időszak gyötrelmeit, kínjait, tapasztalatait, és végül arra döbbensz rá, hogy szívedben sosem tapasztat érzés honol a szerelmed iránt. Egy sokkal mélyebb, őszintébb érzelem, ami erőt ad ahhoz is, hogy megváltsátok együtt a világot. Ez a fajta kapocs az, ami egy életre szól. Hiszen már megtapasztaltad mindazt, ami az érem árnyoldalán honol, és azt is milyen, ha a hosszú sötétség után, újra felkel a Nap. Ekkorra már száz százalékig biztos vagy abban, hogy Ő az igazi.

(Forrás: marmalade.hu | Fotó: pexels.com)