A kapcsolatok hanyatlása mögött legtöbben azt az okot látják, hogy a szerelem kihűlt, amivel együtt elmúlt a szenvedély is. A szakértők azt mondják, általában a szerelem állapota két évig tart, vagyis nem hiába érzik sokan ennek az érzésnek az elmúlását. Azonban sokan tévesen a kapcsolat elején tapasztalt eufórikus állapot visszaállítását várják, úgy érzik, e nélkül nem lehet boldog egy kapcsolat.

Azt is megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat megromlásáért a felek mindig egymást hibáztatják, ezzel elfedik saját felelősségüket a problémák kialakulásában. Mindehhez még hozzájárul az őszinteséget mellőző rossz kommunikáció, valamint a gyerekneveléssel, illetve munkával kapcsolatos stressz.

És ezek csak a törzsét képezik azoknak a negatív folyamatoknak, melyek szép lassan tönkretesznek egy kapcsolatot. De mi az, ami ezekkel szemben szeretetteljessé és hosszútávon működőképessé teheti a kapcsolatokat?

Csupa olyan dolog, mely nem igényel szaktudást, nem igényel pénzt, és ott van az orrunk előtt, mert mindannyian ezekre vágyunk.

Alapvető dolgokról van szó, amelyek a kapcsolat elején még magától éretetődőek, de idővel elvesznek. Ilyen a kedvesség, konkrétabban megközelítve, az az alapvető hozzáállás, hogy értékeljük a társunkat. Ebből kiindulva pedig olyan dolgokat is megteszünk párunkért, melyekre mi nem vágyunk, de számára fontosak.

A türelem hiánya is felemészti a kapcsolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrünk, vagy arra várunk, hogy a másik megváltozzon. A szeretetből fakadó türelem elfogadó, vagyis a szeretetet nem attól teszi függővé, hogy a másik megváltozik-e a kedvünkért.

Természetesen sokan nem képesek a bocsánatkérésre és a megbocsátásra sem. Pedig ezek hiánya nem csak a kapcsolatot mérgezi meg, hanem magát az egyént is.

Aztán itt van még az udvariasság, amely általában természetes része a mások felé való hozzáállásunknak. Mégis idővel saját párunk esetében hagyunk fel az udvariasság, mint a szeretet egyik legalapvetőbb kifejező eszközének használatáról. Udvariasnak lenni egy párkapcsolatban annyit tesz, hogy felismerem a másik fél szükségleteit, és előzékeny módon segítem őt vágyai elérésében.