Amikor egy hosszú ideje együtt lévő pár útjai szétválnak, a külvilág leginkább arra szokott tippelni, hogy ez azért következett be, mert megunták egymást, mert már nem működött közöttük semmi, ami egy párkapcsolatban olajozottan kellene, hogy működjön. Könnyen lehet azonban, hogy belopózott a felek közé az alattomos, alig észrevehető veszély, az elvárás. Ha pedig az elvárások jelen vannak akár napi szinten egy kapcsolatban, az örökös frusztrációt, boldogtalanságot és hiányérzetet kelt abban, akit ilyen helyzetben él minden nap. Elvárásai mindenkinek vannak, de akik szerelmi életükben megragadnak egy hisztiző gyermek szintjén és saját elvárásaikat kivetítik társukra, végzetes lehet. Ha nem az elképzelései szerint alakul valami, akkor összeomlik a világ körülötte. Nemcsak saját magában kiépített illúzió semmisül meg, de társát is kényelmetlen helyzetbe hozza, ez pedig feszültséget idéz a kapcsolatban.

Elképzeléseink és mások elvárásai szerint válogatjuk magunk köré azt, akivel együtt élünk. Megtetszik valaki, megszeretjük, és nem fogadjuk el úgy, ahogy van, hanem megpróbáljuk saját ízlésünkre faragni. Az elvárások eleinte lehet apróbb bökések, amelyeket nem is vesz magára nagyon a másik fél, viccelve megpróbáljuk tompítani, finomítani, de idővel ezek csak erősödhetnek. Az idők során ugyanis egyre inkább felnagyítódnak azok a viselkedési formák, szokások, amelyek nekünk annyira ellenszenves, és ezt már keményebben szóvá tesszük annak, akit szeretünk. A párunk eközben elfelejt önmaga lenni. Nem is elfelejt, nem tud az lenni mellettünk, hisz mást várunk tőle. Fokozódnak a feszültséggel teli pillanatok, az őszinte cselekedetek, szavak. Velejéig romboló tud lenni az elvárásokkal teli kapcsolat, aminek nem csoda, hogy szakítás lesz a vége.

Igazán jól és igazán otthon akkor érezheted magad valakivel, ha elvárások nélkül szeretitek és tisztelitek egymást. Az egyéniséget nem szabad elnyomni egy kapcsolaton belül sem. Ám a mai társadalmi elvárásokhoz az egyének is idomulnak. Magasak az elvárások, ráadásul sokszor olyat nem is találunk magunk mellé, amilyet szeretnénk, ezért megpróbáljuk tetszővé farigcsálni. Azzal is tisztában kell lenni, hogy nem tetszhetünk mindenkinek, nem szerethet mindenki, de a szerelmi életünkben joggal feltételezzük azt, hogy társunk önzetlenül úgy fogad el, ahogyan vagyunk és ez fordítva is igaz.