Az öregedés a legtermészetesebb, ami az életünk velejárója. Születésünk percétől kezdve azonnal öregszünk. Ha pedig jó genetikával rendelkezünk, teszünk az egészségünkért, és a balesetek, betegségek is elkerülnek, akkor jó sokáig elkerülhet minket a végzet. Az öregedés jelei ettől még mindenkin megmutatkoznak, de annak mértéke is sok tényezőtől függ.

Ma már máshogy éljük meg ezt a természetes folyamatot. Ha csak megnézzük nagyszüleink fotóját, amelyen nagyjából olyan idősek, mint most mi, mégis sokkal, de sokkal idősebbnek tűnnek, amely köszönhető a fotó minőségén túl az akkori öltözködésnek, hagyományoknak, felfogásnak, életmódnak is. A mai harmincasok és negyvenesek között alig lehet sokszor különbséget tenni. Nem véletlenül mondják azt, hogy a mostani negyvenesek az új harmincasok. 35 éves korig számít valaki fiatalnak, 58 éves koráig középkorú, legalábbis sokan voltak ezen az állásponton, amikor az öregedésről faggatták őket. Manapság tehát az sem olyan egyértelmű, hogy ki számít középkorúnak és mikortól válik valaki öreggé.

Nos, aki 58 évesen, vagy azon túl is tele van energiával, életkedvvel, „öreg” kora ellenére sem érzi magát annak. Mások pedig meglepően fiatal koruk ellenére úgy tűnnek, mintha sokkal idősebbek lennének. Ma már sokkal több eszköz és lehetőség a rendelkezésünkre áll, hogy lassítsunk a fizikai öregedés megmutatkozásán.

Fontos dátum egy évben az ember szülinapja, azonban a kerek éveket még inkább megünnepeljük, és azoknak sokkal jelentősebb szerepet is tulajdonítunk. Mint valami mérföldkő. Csakhogy azon túl, hogy a családtagjaink, barátaink megemlékeznek a jeles napról, belőlünk felbugyoghat mély érzelem, és a kerek dátum megélése sokaknak jelent egyet az életük számvetésével, annak gondolatával, hogy megöregedtek. Van, aki már a negyvenedik életévét úgy éli meg, mintha az létének nagyját, akár végét jelentené. Mégsem titkolja életkorát, vállalja, csak épp eltűnődik azon, hogy milyen gyorsan peregnek az évek, mennyi mindent nem csinált még, mennyi mindent szeretne még elérni.

Egyesek már fiatalon nem szívesen mondják meg életkorukat. Míg gyermekkorban bárki felvállalja, hány éves, ahogy telik a fejünk felett az idő, úgy valljuk a korunkat egyre inkább magánügynek. Hogy hány éves kortól tartjuk magunkat öregnek, az függ attól, hogy milyen idős embertől kérdezik meg. Egy telefonos felmérés szerint azok a személyek, akik a legfiatalabb korosztályt képviselték, szerintük a hatvanon felüli ember már öregnek számított. Nemcsak a kortól függ az öregség megítélése, hanem nemtől is. A nők későbbre tolták ki az öregedés határát, mint a férfiak.