Jump to content

Fájdalmas divat

2017. 04. 08. 19:00

A külsőségek korát éljük. Igényünk van arra, hogy jól érezzük magunkat bőrünkben, habár ez mindenki számára mást jelent. Vannak azonban társadalmi, kulturális elvárások, amelyeket igyekszünk tartani, hogy ne tűnjünk ki a tömegből, vagy épp azért, hogy kitűnjünk.

Bárhogy is van, és bármilyen divat van is érvényben, egy bizonyos szintig mozgásban tartja a világot. Kit jobban, kit kevésbé, de sokan szeretünk jól, divatosan öltözködni. A szépségért szenvedni kell. Emlékszel, amikor neked is ezt mondta anyukád akkor, amikor fenékig érő hullámos hajadat igyekezett egy copfba fonni? Olyan is biztosan volt már életed során, hogy egy csinos cipellő csúnya nyomokat hagyott a lábaidon. Mégis felvetted és csak akkor szabadultál meg a hólyagokat és fájdalmat okozó lábbelitől, amikor már egy ideje használtad. Lehet, hogy szorította a lábaidat, sebeket hagyott maga után, azonban nagyon csinos és az öltözékedhez illő darab volt.

Nos, ilyen esetekkel bármikor találkozhatunk, de régen sem volt a divat mentes a fájdalomtól. Ha már a fentiekben a cipőről volt szó, meg kell említenünk a láb torzításával járó cipőviselést, amely főleg Kínában volt elterjedt. Minél kisebb volt egy hölgy lába, annál tetszetősebb volt. Csakhogy a lábujjak és lábfej torzításával járó lábelkötés miatt olyan kicsivé váltak a nők lábai, hogy azzal a munkavégzés is lehetetlenné vagy nagyon nehézkessé vált. A Távol-Kelet bizonyos részein kötelező viseletté tették az úgynevezett lótusz cipőt. A XVIII. század legelején a férfiak is viseltek magas sarkú cipőt, amely most már kimondottan női divat. Ahogyan a lótusz cipőben is aprókat lépve, billegő csípővel közlekedtek a nők, úgy billegnek most is a hihetetlen sarkokon. Ez a kecses mozgás a sarkok magasságának és akár a fájdalomnak is köszönhető. Azt tudtad, hogy akár egészséges lábujjtól is megszabadultak (talán még manapság is van ez így) lábujjaktól csak azért, hogy a magas sarkú cipő viselése kényelmesebbé váljon?

Sok férfit elkápráztat a darázs derék, amely optikailag széles csípőt varázsol a hölgynek. Ha nem is rendelkezik a nő különösen széles csípővel, a nagyon vékony derék azt láttatja. Ma is hatással van ez a férfiakra, és régen is így volt, ezért viseltek a nők fűzőt. Ez a ruhadarab híres volt arról, hogy akár fájdalom árán is, de vékony derekat varázsolt a nőknek. A fűző azonban komoly szervi elváltozásokat, a csontokban torzulásokat eredményezett, ezentúl törtek a csontok, emésztési zavarokat és belső vérzést is okozhatott.

A krinolin is többször okozott halált viselőjének. A nők szoknyájának megemelésére, kerekebb csípőt adó krinolin gyúlékony gyapotból, lószőrből készült, és a tűzhöz közel kerülve az gyakran kapott lángra, amelynek végkimenetele halál is lehetett.

A mai fehérneműk sem biztos, hogy azt szolgálják, amit kellene. Ha nem a megfelelő méretű melltartót viseljük, és mindig a természetellenes tartásba kényszerítjük melleinket, ártunk a szöveteknek. A szivaccsal bélelt melltartók mindig melegen tartják az emlőket, amely a mellrák kockázatát is növelhetik. Mindenféle fehérnemű választásakor a pamut és nem túl szűk darabokat kellene választanunk.

(Forrás: marmalade.hu | pinterest.com, ladycafelfenlake.deviantart.com, reddit.com/képek)