Jump to content

Az átok neve: álmatlanság

2017. 04. 19. 21:00

Az insomnia a globális lakosság egyharmadát érinti. Természetesen mindannyian megtapasztaljuk a kellemetlen „nem tudok aludni” állapotot, ami ugyan pár napig eltarthat, de az közel sem azonos az álmatlanság okozta léttel. Nem csoda, hogy abba kis híján bele lehet őrülni.

Az insomnia hangzatos elnevezésű állapot (a Faithlesst is megihlette anno), és sokan szeretik hangoztatni, hogy ők abban szenvednek, miközben sokan tudatában sincsenek azzal, hogy tulajdonképpen mit is jelent az álmatlanság.

Az insomniában szenvedő, képtelen elaludni, képtelen a folytonos, megszakítás nélküli pihenésre. Jellemzően nagyon korán – nagyjából hajnalban – ébred, egy héten legalább háromszor, három hónapon keresztül. Ez után az intervallum után lehet kijelenteni valakiről, hogy tartós alvászavarban szenved. Az alvászavar borzasztó. Nem csak az éjszakákat keseríti meg, hanem nappalokat is. Kihat a hangulatra, memória- és koncentrálási zavarokat okoz, fáradtsághoz, depresszióhoz vezethet, rontja a munkahelyi teljesítményt, megnöveli a balesetek valószínűségét.

Két fajtájáról beszélhetünk, a primer és szekunder insomniáról. Az utóbbi előfordulása elég ritka, és gyakorlatilag nincs arra magyarázat, hogy miért van. A szekunder, azaz másodlagos álmatlanság jelenségére viszont van. E mögött általában lelki vagy testi problémák, tünetek állnak, amelyek kiváltják azt. A stressz, a környezeti változás, egy-egy betegség kísérő tüneteként jelentkezhet. Általában több különböző faktor együttes rosszul működése (biológiai óra, 24 órás ritmus kibillenése, váltott műszak, stressz) szükséges ahhoz, hogy a kór jelentkezzen.

Mit lehetne tenni, hogy jobb legyen a helyzet?

Először is abba kell hagyni azt a viselkedési formát, amit nemes egyszerűséggel, önstuffolásnak nevezhetünk, tehát a „sosem fogok elaludni ma” kezdetű mondatokat és az állandó óranézegetést el kell felejteni!

Másodszor meg kell tanulni kezelni a problémákat, és helyreállítani a rosszul működő faktorokat vagy el lehet kezdeni a kognitív-viselkedés terápiát. Mind kettő nagyjából párhuzamos szakaszokkal jelentkezik.

Lépésről lépésre kell haladni. A hálószobára úgy kell tekinteni, mint a megnyugvás helyére, nem pedig úgy, mint egy csatatérre, ahol mindig az elalvásért kell küzdeni. Ha nem megy az alvás érdemes kimenni, csinálni valamit, nem azon kínlódni, hogy nem tud aludni. Meg kell tanulni relaxálni, és nem árt életmódbeli változást eszközölni. Érdemes beiktatni sportot a napirendbe, rendszeres rítusokat végezni elalvás előtt, és egy idő után, ha tényleg tesz önmagáért, és elengedi azokat a faktorokat, melyek nem hagyják aludni, szép lassan helyre áll a rendszer. 

 

 

(Forrás: marmalade.hu | Fotó: staticflickr.com)