Amikor megismerjük életünk párját, és úgy gondoljuk, hogy vele is éljük le az életünket, akkor számos idegen embert kell befogadnunk az életünkbe. A család egyre bővül, hiszen a párunkkal együtt megkapjuk a szüleit, a testvéreit, egyéb rokonait. Ha mázlink van, akkor jó hatással lesznek kapcsolatunk további alakulására. A hirtelen jött rokonság tagjai között oda és vissza is működő szeretet is áramolhat, megmaradhat a normális elfogadás szintjén is, és alakulhat feszültté, sőt mi több gyűlölködővé a rokonokkal való kapcsolat.

Nem véletlenül született annyi (születnek még ma is) anyósvicc, de azt is le kell szögezni, hogy nem minden anyós gonosz, és nem mindegyik szól bele gyermeke életébe, unokái nevelésébe. Körülötted is lehetnek olyanok, akik arról tudnának beszámolni, hogy milyen kiváló a kapcsolatuk párjuk szüleivel és igazi segítség az élet sok területén. Vagyis nem minden anyós olyan megátalkodott, ahogyan azt a viccekben is példázzák.

Mégis nagyon sokan panaszkodnak arról, hogy a gondok akkor kezdődtek, mikor házastársuk édesanyja megjelent a színen. Mindig van annak valami előzménye, hogy miért alakul ki anyós és meny, vagy anyós és vej között rossz kapcsolat. Mint a házassághoz, ehhez is két fél kell. Nagyon sokszor az ilyen, akár a gyűlöletig fajuló anyós kapcsolatok gyökere abban rejlik, hogy egy rég elfeledett, magunkba temetett sérelmet védekezésként alkalomadtán előránt. Vagy az anyós a veje/menye felé, vagy pedig fordítva. A folyamatos viszály az anyós és a meny/vej között annyira elkanászodhat, hogy kihat a párkapcsolatra is. Nagyon nehéz, de meg kell fejteni, hogy mi rejtőzik mindkét fél lelkében. Ha megértjük, hogy miért van az utálkozás, a gyűlölet, akkor a megoldás is a kezünkben van.

Tényleg gyakori az, hogy a többet élt, többet látott, gyerekeket felnevelt anyós kelti a feszültséget. Ez azonban a felszín. Nagyon sokszor igaz az, hogy az anyós utálatos hozzáállása mögött az elengedni nem tudás áll. Védi saját gyermekét. Megtett mindent annak érdekében, hogy tisztességesen, szeretetben felnevelje gyermekét. Az volt a végcél, hogy egy egészséges felnőttet neveljen gyermekéből, aki majd megtalálja az élet minden területén a számítását. Habár ez a vágyuk, mégis amikor el kellene anya szoknyájától válnia a gyermeknek, akkor tudatos vagy tudattalan módszerekkel igyekszik rátelepedni gyermek és párja életére.

Ha azonban megfelelő a kapcsolat anyós és menye/veje között, akkor az idősebb generáció igazi segítsége a családnak. Szerencsére erre is igencsak sok példa van.

Az anyóssal való rossz viszonyról beszélni kell párunkkal is. El kell fogadni, hogy az anyós az ő édesanyja, ezt mindenképp tiszteletben kell tartani. Sokkal könnyebb a problémát akkor kezelni, ha a párunk mellettünk áll. Mégis, ebben a kényes helyzetben sem szabad csúnyát mondani társunk szüleiről, hiszen érzelmekkel kötődik hozzájuk. Mindenképp szemtől szembe le kell ülni a két harcban álló félnek. Nyíltan, őszintén meg kell beszélni egymással a problémákat. Elképzelhető, hogy a sértődöttség lesz a végeredmény, de néhány nap múlva a társunk keresse meg az édesanyját és erősítse meg szeretetéről.