Jump to content

A farsangi fánk – interjú a Nagymamával

2014. 02. 13. 09:09

Főzni meg sütni nagyon szeretek, mert annyira jó érzés körülülni az asztalt és majszolni a frissen készült finomságokat, majd fürödni az elismerő szavakban. Vendéglátóipari főiskolásként ellestem sok hasznos praktikát, bebifláztam klasszikus recepteket, elmerültem a konyhatechnológia rejtelmeiben. A mélyvíz a saját háztartás vezetésével kezdődött. Szerencsére jó minta a szülői, nagyszülői háttér, gyakran fordulhatok telefonos segítségért felmenőimhez. Ezúttal is Nagymama húzott ki a bajból.

A gyerekek farsangi fánkot kívántak, én meg végiglapozva néhány szakácskönyvet, végiggörgetve gasztroblog oldalakat úgy döntöttem ezúttal maradok a gyökereknél. Így készült az én első szalagos hagyományos farsangi fánkom Nagymama módra:

Minden a jó minőségű liszttel kezdődik, 40 dkg a mi ötfős családunknak elég lesz. Átszitáltam és egy nagy tálba tettem. A következő lépés a misztikus felfuttatás. Én, amolyan gyors háziasszonyként eddig e lépést igyekeztem megúszni, instant élesztővel helyettesíteni. Nincs mese, egyszer át kell esni a futtatáson. Utólag azt mondom, nem nagy mágia: 1 dl tejet megmelegítettem (nem forróra), beledobtam 2 db kockacukrot, majd belemorzsoltam 3 dkg élesztőt. Ez aztán futott, nem adva esélyt tovább neki ráöntöttem a lisztben kialakított mélyedésre és hozzáadtam 3 szép tanyasi tojás felvert sárgáját, egy csipet sót és 5 dkg felolvasztott vajat. Összedolgoztam, dagasztottam és annyi (hűtőből már korábban kivett) tejet adtam még hozzá (kb. 2 dl), hogy a tészta kissé ragadós, nokedlialap állagú legyen. Aztán lefedtem a tálat egy vastag konyharuhával. Ez a másik titok. Az igazi fánk akkor jó, ha jól megkel a tészta. Akkor kel meg, ha meleg helyen készítjük. 30 perc elteltével meg is győződhettem arról, hogy valóban a duplájára nő. Ekkor a lisztezett konyhapultra borítottam, eligazgattam és egy közepes pohár segítségével elkezdtem kiszaggatni a fánkokat, egymás mellé sorakoztatva. Megint hagytam félórát magunknak, én mosogattam a tészta meg tovább kelt. A sütés könnyen ment, az olajat közepes lángon felmelegítettem, nem zsírt használtam, mert Nagymama szerint zsírban „teleszedi magát”. A fánkokat a sütés előtt kicsit megnyomkodtam középen, és az olajba helyeztem, úgy, hogy a fánk teteje került alulra, majd lefedve elkezdtem sütni. Amikor az alsó rész megpirult, megforgattam és már fedő nélkül sütöttem tovább. Ez a praktika a szalagos farsangi fánkon a szalag kialakulásához. Kiszedve rácson pihentettem, majd a család fénysebességgel felfalta a házi baracklekvárral. Az pedig nyári témaként majd egy újabb Nagymama féle recept lesz…

(Kép: cilike)