Aki gyakorlott anyuka, szülő, látott már érdekességeket, amit a gyerkőc a pelenkával és annak tartalmával tudott produkálni. Az elméletileg átázhatatlan, biztonságos, nagy nedvszívó hatású eldobható pelenkák megkönnyítik a mamák és a babák (olykor pedig az apukák) életét is, de minél előbb szabadul meg tőle a baba, annál könnyebbé válik az élet.

Babák pelus nélkül?
A babák tehát nem képzelhetők el pelus nélkül. Legalábbis nem ez a megszokott. Amennyiben mégis pelus nélkül marad a baba, ott hamarosan áldásra lehet számítani. A pelenka használata teljesen általános a mi kultúránkban, országunkban, de nincs ez így mindenhol a világban.  Eleve nem pelenkával születnek a babák, de egyes helyeken később sem használnak ilyen terméket. Sőt a mi szüleink is anyagból készült pelenkával takarták az alsó fertályunkat, de ha időben még korábbra nézünk vissza, akkor még csak ez sem volt segítségükre. Pelenka nélkül kellett megoldani a mindennapokat.
Bizony, volt olyan időszak az emberiség életében, hogy nem létezett az öntapadóval ellátott pelenka, amelyet csak a babára kell csatolni, és amikor már kellően megtelt, akkor a kukába kellett dobni. Felejtsd el. Volt olyan időszak, amikor nem volt pelenka, és más eszközt sem használtak arra, hogy felfogják a baba végtermékét. Ahogy már írtuk, egyes országokban még a mai napig pont így történik a pici gyerekekről való gondoskodás, pelenka nélkül. 

Igazi babára hangolódás
Amikor a baba természetes szükségleteit végzi, az anya csak felkapja, eltartja magától, és a kicsi elvégzi a dolgát. Ez azt feltételezi, hogy az anya folyton a gyermeke mellett van és állandóan az lesi, hogy gyermeke mikor készül valamire. Nos, valahogy így. Csakhogy nem kell állandóan figyelni, ugyanis a babák érzik, hogy mikor vannak szükségleteik, sőt jelzik is. A pelenkás babák esetében ezek eltompulnak, mert a pelenka mindent megold, így esetükben a szobatisztaság állapota is későbbre tolódik.
Idehaza csak természetes csecsemőhigiéniának nevezzük azt a módszert, amikor a szülő nem ad újszülöttjére pelenkát, hanem figyeli. Megfigyeli, hogyan viselkedik, és hamar rájön, hogyan reagál akkor, mielőtt pisil vagy kakál. Ez egy olyan ráhangolódás anya és gyermeke között, hogy az anya azonnal tud gyermeke jelzésére reagálni. Felveszi babáját és egy olyan helyre viszi, ahová nyugodtan engedheti a végterméket. A babához lehet közben beszélni, akár énekelni, és a hangot valamint a tevékenységet majd össze is köti a csecsemő.
A pelenkás babák lényegében maguk alá eresztik a pisit, kakát is, amit a pelenka valamennyire képes felszívni, de ez kellemetlen a baba számára. A kicsiket idegesíti, ha saját ürülékükben fekszenek, jó érzés a tiszta pelenka, ezért tapasztalják a szülők, hogy az újonnan alárakott pelenka megint tele van, lehet cserélni. Az EC-s (elimination communication) babák sem szeretik maguk alatt saját végterméküket, jelzik, ha készülnek valamire. Erre hangolódnak rá a szülők. Figyelik a baba mimikáját, testtartását, grimaszát, amely mind ürítési szándékra utalhat. Mind a babának, mind pedig a mamának tanulás útján lehet ezt a módszert elsajátítani, és az is biztos, hogy nem elsőre fog sikerülni.
A természetes csecsemőhigiénia nemcsak azt eredményezi, hogy a gyermek jóval hamarabb tudja szükségleteit kordában tartani, irányítani, korábban lesz szobatiszta, hanem a természettudatosság jegyében járnak el a szülők, mert nem szennyezik a környezetet az eldobható pelenkákkal. 

A pelus nélküli csecsemők popsija nem lesz persegéses, nem kell krémekkel kezelni a kipattogzott bababőrt, a szülők mentesülnek a pelenkázástól, és ki sem kell adni pénzt ilyen termékre. Emellett megismerik gyermekük minden rezdülését és ez csak mélyíti a köztük lévő kapcsolatot.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!