Jump to content

Mit tegyünk, ha gyermekünk most kezdi az iskolát?

2017. 08. 08. 14:00

A legtöbb szülő bár várja, de fél is attól az időszaktól, mikor gyermeke elkezdi az iskolát. Ez az időszak nem csak a kicsiknek nehéz, hiszen az óvoda után gyökeres változás áll be az életükben, de a szülőnek is szoknia kell, hogy egyre nagyobb a felelősség saját magán és a gyermeken is.

Mivel könnyíthetjük meg magunk és gyermekünk helyzetét?

A legfontosabb, hogy bár célszerű fokozatosan és tudatosan felkészíteni a gyermeket az új helyzetre, valamint arra, hogy innentől kezdve nem csak a játékról szólnak majd a napok, ne csináljunk nagyobb felhajtást a dolog körül, mint amivel a kicsi meg tudna birkózni. Ha a szülő már a nyári szünetben végig aggódik, hogy Jaj, mi lesz?, Fogja bírni a gyermek a testileg és lelkileg az iskolát?, akkor óhatatlanul is terhet pakol a gyermekére. Fontos, hogy megmagyarázzuk a gyerekeknek, hogy az iskola, a tanulás az életünk természetes velejárója, ami része lesz innentől kezdve az életének még jó sokáig.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ilyenkor extra figyelemmel tüntetik ki a gyermeket, amely később háttérbe szorul. Ne essünk túlzásokba, hiszen az iskolában sem fognak kitüntetett figyelemben részesülni. Készítsük fel őket arra, hogy lehet, hogy lesznek nehézségek, de egy-egy fekete pont még nem a világ vége. A tanszervásárlásba vonjuk be őket, ez minden kisiskolás számára, egy komoly és felelősségteljes folyamat, ami során érzik, és megértik, hogy valami új és izgalmas dolog vár rájuk. Erősítsük meg őket abban, hogy ez egy jó dolog lesz. Ha pozitívan szemlélik az új helyzetet könnyebb lesz a beilleszkedés.

Ne sulykoljuk bele a gyerekbe idejekorán, hogy csak akkor lesz sikeres az életben, ha az iskolában helytáll és csak piros pontokat, és ötösöket szerez. A legfontosabb, hogy érezze magát jól az új helyen, sikeresen alakítson ki baráti kapcsolatokat, legyen jó helyzetfelismerő és alkalmazkodjon az új élethelyzetekhez. Ezekre készítsük fel őket, amennyire tőlünk telik. Ne a tanulás nyomását erősítsük bennük, mert akkor már idő előtt kötelező „rosszként” fogják megélni.

Ha elkezdődik, az iskola engedjük –természetesen felügyelettel-, hogy kialakítsák a saját tanulási stílusukat, érezzenek rá az önálló tanulás ízére. Természetesen a jó szülő lesben áll, és ha valami nem megy, akkor segít, de ne oldjuk meg helyettük a problémásabb feladatokat, vezessük rá őket a megoldásra, és ha valami nehezebben érthetőbb, vagy magyarázatra szorul, akkor segítsünk nekik legjobb tudomásunk szerint. A szülőknek el kell fogadni, hogy bizonyára lesznek olyan tárgyak, területek, melyekkel meg fog szenvedni a gyermek, amikben esetleg gyengébben teljesít, mint a többiek. De ez esetben is segítsünk nekik, és ne elégedetlenséggel és szidalmakkal forduljunk irányukba. Minél elégedetlenebb a szülő a gyermekével szemben, minél nagyobbak az elvárások, annál nagyobb a teher és a nyomás a kicsiken.

Az iskolakezdés a legtöbb gyereket megviseli. Fontos, hogy mielőtt iskolába küldjük, a gyereket alaposan vizsgáljuk meg, hogy nincs-e bármiféle rejtett probléma, ami esetleg elkerülhette a figyelmet. Ha az iskolakezdés után jelentkeznek különféle viselkedésbeli, személyiségváltozásbeli tünetek, a gyerek agresszív, frusztrált, szorongó lesz, illetve alvásproblémákkal, magatartásproblémákkal küzd, mindenképp beszélgessünk vele és fordítsunk rá kiemelt figyelmet. Ha az iskola első hónapja után is megmaradnak ezek a tünetek, azonnal kérjünk segítséget a megfelelő szakembertől.

Fontos, hogy tanítsuk meg őket, hogy az iskolai könyvek, füzetek előkészítése, rendszerezése a táskába történő bepakolás az ő feladata. Rengeteg szülő esik abba a hibába, hogy nem csak, hogy megcsinálja a gyermeke helyett a házi feladatot, de a táskájába is bepakol. Persze kezdetben álljunk mellettük, segítsük őket, de ne csináljuk meg helyettük azokat a dolgokat, ami az iskolával együtt járó rendszeres, napi kötelezettségük. Tanulás után engedjük őket szórakozni, ez lehet játék a szabadban, rajzfilm, számítógép, a gyermek, szórakozási igénytől függő tevékenység. Iskolába menet előtt, mindig reggelizzünk velük, hiszen, ha éhesen indul útnak, a figyelme is szétszórt lesz.

Tegyük a napi rutin részévé az időben történő lefekvést. Egy kisiskolás gyermeknek optimálisan 8 órakor már ágyban a helye. A felgyorsult világ, az állandó rohanás és a szülők munkája miatt, ezzel sokan rendre megcsúsznak. A korai kelés, egy kialvatlan éjszaka után különféle koncentrációs és magatartásbeli problémát okozhat a későbbiek során.

Mindig érdeklődjünk, hogy milyen volt a napjuk, de ne csak a sablonkérdéseket tegyük fel, mint pl., hogy Milyenek az osztálytársak? Milyen a tanító néni, bácsi? Kapott-e piros pontot? Engedjük, hogy magától meséljen, hallgassuk meg az élménybeszámolót minden tanítási nap után, ha valami problémája van, oldjuk meg, beszéljük meg, keressünk rá megoldást. Azok a gyerekek, akik kellő figyelmet, szeretetet, támogatást és segítséget kapnak szüleiktől, könnyebben fogják venni az iskolakezdéssel járó akadályokat.

 

(Forrás: marmalade.hu l Kép: pixabay.com)