Jump to content

Nem akarok oviba/iskolába menni!

2016. 01. 16. 12:00

Ahogyan a felnőttek is beállnak a sorba, és teljesen rendjén való, hogy hétköznap reggelenként dolgozni mennek, úgy válik a gyerekek élete részéve a bölcsőde, óvoda és az iskola. A reggelek nem biztos, hogy mindig zökkenőmentesek, és olyan is előfordulhat, hogy egyre erősödik a gyermekben az, hogy nem akar óvodába menni.

Miért nem? Hiszen nincs más dolga, csak játszania kell – gondolják a felnőttek. Miért alakul ki látszólag egyik napról a másikra egy gyermekben a szorongás? Habár negatív töltetű szó a szorongás, mégis a gyermekkori fejlődést teljesen természetes velejárója. Az a nem mindegy, hogy meddig tart és milyen mértékű. Lényegében már újszülött korunktól kezdve félünk. Saját gyermekeden te is biztosan észrevetted, hogy amikor kicsi volt, megijedt hangosabb zajoktól, ajtó becsapására, porszívó, fúró hangjára. Ez megtörténhetett akkor is, amikor a baba aludt. Amikor pedig új és nagyobb közösségbe kerül be, mint bölcsőde vagy óvoda, megjelenik az úgynevezett szeparációs szorongás. Félelem a szülők elvesztésétől, az elszakadás kissé döcögősebben mehet, de jó környezetben és megfelelő szakemberek közelében ez hamar oldódhat. A bölcsődébe, óvodába való bekerülés és beszokás lehet döcögősebb, de a gyermek előbb vagy utóbb megszokja az ottani napirendet, amely biztonságérzetet ad neki. Belátja, hogy nem hagyják ott szülei, csak bizonyos ideig, és minden nap érte is mennek. Ez a feszültség is oldódik, szépen beszokik a csoportba, az intézmény életébe.

Az óvoda felsőbb csoportjaiban és az iskolában azonban megint más félelmek jelennek meg. A gyerekek képzelőereje ebben a korban szárnyal és ez is szorongással járhat. Elkezd félni a sötétben, nem mer olyan szobába bemenni, ahol nem ég a villany. A szülők is szorongást olthatnak csemetéjükbe, úgymint undorodni bizonyos állatfajoktól, irtózni a vér és a tű látványától.

Ahol gyermekek vannak egy közösségen belül, ott biztos, hogy kialakulnak konfliktusok, amelyek szintén szorongáshoz vezethetnek. Ráadásul meg kell felelni a tanulmányi követelményeknek is, nagy terhet ró az iskola a diákokra. Nagy a követelmény, nagy a hajtás és így nagy a nyomás a tanárokon, diákokon is.

A családon belül is történhetnek olyan események, amelyek szorongással járhatnak. Testvér születése, válás, haláleset. Mind olyan események egy gyermek életében (is), amelyek jelentős változással járnak az addig megszokott élethez képest.

A legtöbb szülő észreveszi, ha gyermeke szorong. Az pedig már éles jel, ha a gyermek egyre többször, akár minden reggel kínlódással készül óvodába, iskolába. A szülőnek feladata, hogy oldja gyermekében a jelentkező feszültséget. Ennek elsődleges módszere, ha sokat beszélgetnek a problémáról. Nem szabad alábecsülni a gyermek érzéseit és félelmeit, nem szabad se kinevetni, se szidni. Segítségként lehet hívni a gyermek számára egy kedves tárgyat, egy játékot, amely barátként funkcionálhat, és elűzheti a gyermek félelmét. Szülőként észnél kell lennünk, ugyanis saját félelmeink és szorongásaink gyermekeinkre is kivetülhetnek.

(Forrás: achildinmind.wordpress.com)