A kutatók azt állítják, nem is annyira a sötéttől, mint az éjszakától félünk, ez pedig ősidőktől fogva belénk van kódolva.

Egy kísérlet során ugyanis kiderült, hogy az emberek sokkal jobban megijedtek különféle zajoktól és képektől a szobában, ha azokat este, vagy éjszaka mutatták nekik. Még akkor is így volt ez, ha egyébként a helységben nem volt sötét. A kutatók magyarázata szerint annak, hogy nappal kevésbé találunk félelmetesnek olyan dolgokat, amik éjjel rettegésben tartanak, az lehet a hátterében, hogy éjszaka átkapcsol ’éber’ üzemmódba az agyunk, és ettől sokkal ijedősebbek leszünk.

A Kínában végzett kísérlet során 120 nőt vizsgáltak meg külön-külön egy ablaktalan, kocka alakú szobában, négy különböző helyzetben: nappal világosban, nappal sötétben, éjjel világosban, és végül éjjel sötétben. Egy számítógép képernyőjén száz ijesztő képet (például egy támadás jeleneteit), és ötven semleges képet (például háztartási eszközöket) mutattak nekik. Ezen kívül lejátszottak száz ijesztő hangot (pl sikítást), és ötven semlegeset (például egy légkavaró zúgását).

A kísérletből kiderült, hogy a semleges képek, vagy zajok érzékelését cseppet sem befolyásolta, hogy éppen nappal, van-e, vagy éjszaka. Az ijesztő dolgoknál azonban távolról sem volt mindegy, hogy milyen napszakban látszódik-hallatszódik.

Ennek az lehet a magyarázata, hogy az őseink számára az éjszaka valóban tele volt temérdek veszéllyel, ezért az életük múlhatott azon, mennyire tudnak éberek és óvatosak maradni.

Egyszóval ha legközelebb a csemeténk félne egyedül a sötétben, jobb, ha tudjuk, hogy ez esetben csak az ősi életfenntartó ösztönök munkálkodnak benne. 

(Kép: Felix Montino)