A gyermek okosságát nem tudjuk pontosan mérni. Vannak gyermekek, akik sokkal találékonyabbak játék során, mint a többiek. Egyesek szókincse sokkal fejlettebb kortársainál. A másik kézügyessége meglepően jó társaiéhoz képest. Akkor ezek a gyerekek már okosabbak, mint a többiek? Csakhogy egy éven belül ez a különbség megszűnhet, társai tudásban megközelítik az addig okosnak vélt gyermeket. Akkor az okos gyermeket értékelték túl, vagy a többiek nem voltak rosszabb képességűek? Ezen mélázzunk a legkevesebbet, inkább figyeljük gyermekünket.

A legtöbb szülő beleesik abba a hibába, hogy saját gyermekét más, hasonló korú babához, kisgyermekhez hasonlítja. Ha korábban csinál meg valamit, mondjuk hamarabb felül, akkor büszkén kihúzza magát a többi anyuka között. Ám, ha valamiben késik, akkor azon töpreng, hogy mi a gyermek baja és ő hol rontotta el.

Az, hogy egy gyermek előrébb tart hasonló korú társainál, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezt az előnyt mindig is tartani fogja. Nincs ez kőbe vésve, melyik gyermek hogyan és mikor érik meg egyes tevékenységekre.

A szülők mégis nagyban segíthetik gyermekük fejlődését. A tartalmas együttlétek nagyon fontosak már az újszülött kortól kezdve. Ha a baba közege ingergazdag, akkor később ehhez a tartalékhoz fog nyúlni. Az együtt töltött idő nem azt jelenti, hogy a baba közelében vagyunk, hanem tartalmas játék, a gyermekre szánt időre kell gondolni, ami nincs teletűzdelve fejlesztő játékokkal, feladatokkal. Az valódi móka és kacagás legyen. Olyan, amely a babának és a szülőnek is egyaránt belső örömet okoz.

Az Edinburghi Egyetem kutatói vizsgálták, hogy milyen szerepe van a gyermekre a szülei között nagy különbségnek. Arra jöttek rá, hogy minél nagyobb a szülők közötti genetikai különbség, a gyermek annál magasabb és okosabb utóduk születik. Ezt a következtetést 350 ezer embertől származó adat alapján, 100 tanulmányból állapították meg.

(Kép forrása: venturebeat.com)