Mi már tudjuk, hogy mennyi minden nehézség, szépség van az életben, de még számunkra is bőven tud az élet újdonságokat produkálni. Ha ránk igaz ez, akkor a gyerekre még inkább az. Minden szülőnek az a vágya, hogy csemetéje boldog, kiegyensúlyozott életet élhessen. A boldogság természetesen nem egyenlő a mindig zökkenőmentes úttal, hiszen számos akadály fog gyermekeink útjába is állni, ezért szükséges a szorgalom és a kitartás. Olyan felnőttet kell elengednünk, akik készek a megpróbáltatásokkal szembenézni, és az első adandó probléma láttán nem fordítanak hátat, hogy a könnyebb utat válasszák. Ez a célunk mindannyiunknak, ám ha nem jó módszereket használunk, egészen más eredményt kaphatunk.

Legfőbb dolgunk szülőként, hogy szeressük csemetéinket, ezentúl persze fel kell készítenünk őket az életre, és ez következetességet, határozottságot, elszántságot is feltételez a szülőktől. Tudnunk kell fegyelmezni is. Egyensúlyban kell lennie a fegyelmezésnek és a szeretet kifejezésének is. Vagyis mindent következetesen, de szeretettel átitatva kell a gyermek felé kimutatni.

Szülői létünk legnagyobb felelőssége a gyermekeink felnevelése. Ahol gyermek van a családban, ott mindig van valami probléma, valami megoldandó, mégis örömforrásaink is egyben. Mivel minden gyermek más, így mindegyiket másképp kell nevelni is. Bármikor eljuthatunk olyan pontra, amikor kétségeink támadnak, hogy szülőként jól tesszük-e a dolgunkat vagy sem. Nagyon elveszettnek és tanácstalannak érezhetjük magunkat bizonyos helyzetekben. Szívesen megfutamodnánk és hagynánk magunk mögött csak egy kis időre az egészet, azonban épp a kitartást akarjuk gyermekeinkbe beleplántálni. Főleg akkor szembesülünk a gyermekünk kitartásának korlátaival, amikor bekerülnek az iskolába.

Legyünk realisták. Felnőttként mi is átélünk kudarcokat, és van, hogy feladjuk, vagy legalábbis pihentetjük egy kis időre. Éppen így van gyerkőceink esetében is. Csak nagyon ritka az, ami első nekifutásra úgy sikerül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de akkor válik valamiben ügyessé, rutinossá, ha többször megpróbálja és a kudarcokon is túlteszi magát.

A kudarcra felnőttként is nagyon sokféleképp reagálhatunk. Az, hogy a gyerekek mennyi energiát képesek valamibe belefektetni, és még akkor is próbálkozni, ha sokadjára sem sikerül, attól is függ, hogy mit tapasztal családjában. Meghatározza a kitartását a személyisége is, de nagy hatással van az, hogy a szülők mennyire bátorítják, otthon mit lát és tapasztal a gyermek. Szakemberek szerint már pici korban kialakulhat az, hogy a gyermek kitartó-e vagy sem, pedig mi szülők inkább csak iskolás korban figyelünk fel erre. A gyermekek a kitartást saját környezetükből lesik el és utánzással, másolással építik be életükbe.

Te is azon szülők közé tartozol, aki igyekszik minőségi időt a gyermekével tölteni? Ilyenkor mellőzöd az otthoni munkát, hogy csak rá koncentrálhass, igaz? Pedig akkor sem vétesz semmit, ha a saját feladataidat végzed el, hiszen a gyermekednek azt is látnia kell, hogy amíg nem vele foglalkozol, addig is kitartóan serénykedsz.