A büszke édesanya, – legyen az első gyermek, vagy legyen már túl akár több szülésen is ­–, büszkén tarthatja babáját, tolhatja babakocsiban. Szinte lépni sem fog tudni, mert lépten-nyomon megállíthatják. Nemrégiben még nagy pocakkal volt látható, most meg már gyermekével együtt. Néhány hét eltelte után megjelennek a rokonok, barátok, akár távolabbi ismerősök és kollégák is. Azon túl, hogy ajándékokkal kedveskednek a babának és a mamának, előkerülhetnek a tarsolyból kínos kérdések.

Az érdeklődés, a sok köszöntés jól esik az embernek, de mindig megtalálnak olyanok is, akik nem elégszenek meg a „Hogy vagytok?” szintű kérdéssel, hanem ennél jóval nagyobb horderejű és intim jellegűvel bombáznak.

Az egyik ilyen a szoptatás kérdésköréhez tartozik: van tejed? A több gyermeket világra hozott édesanyák egyik várandóssága sem egyforma, és a tejtermelődésben is lehet különbség. Arról nem is beszélve, hogy az egyik baba ügyesebben szopik, a másik ügyetlenebb vagy lustácskább. Ha a kérdés olyan személytől érkezik, aki nem áll annyira közel hozzánk, akkor is illedelemből válaszolunk neki. Az elfogadott válasz csakis az „Igen, van tejem!” lehet, ennek ellentéte további beszélgetést, a téma boncolgatását vonja maga után. Ha olyan személy tette fel a kérdést, aki már néhány gyermeket felnevelt, vagy még viszonylag friss az élménye, és netán sok teje volt, akkor magával hasonlítgatja össze a kismamát. Kicsit lesajnálóan néz rá, hiszen szegénynek nincs teje, és szegény babát sajnálja, hogy tápszeren kell felnőnie. Kétségtelen és vitathatatlan az anyatej fontossága, de egy nő sem tökéletlenebb attól, mert a tejtermelődése nem olyan, amilyet a tömeg elvár tőle. Szerencsére kiváló minőségű tápszerrel ki lehet váltani az anyatejet, és nem lesz nagyobb a feje a babának, nem fog értelmi fejlődésében lemaradni csak azért, mert nem anyatejes, hanem tápszeres.

A következő ugyancsak intim jellegű kérdés: milyen szülésed volt? A hüvelyi úton történő szülés hallatán kérdés nem merül fel arról, hogy beteg lenne a kismama, de ha a császármetszést hallják meg, azonnal konstatálják magukban néhányon, hogy itt valami baj volt. Ugyancsak jöhet a másik fél részéről a dicsekedés, ha neki kijutott a normális szülés.

Az édesanyák ráadásul mintha versengenének babájuk dolgaival is. Az nyer, akinek hamarabb átalussza a teljes éjszakát babája, aki hamarabb megfordul a hasáról a hátára és a hátáról a hasára. Akinek kicsije ezeket még nem teszi meg akkor, amikor a másik baba, abban a szülőben kételyek támadnak, hogy jól teszi-e dolgát, jó anya-e.

A hasonló babákkal otthonlévő édesanyák gyakran találkoznak egymással, hiszen a kicsik számára is jó a közösség, a kapcsolatteremtés, és a szülőknek is jó emberek közé menniük, felnőtt dolgokról beszélgetni. A hasonló élményeket megélő anyukákkal pedig alkalom van a tapasztalatcserére is. Minden anyuka elhelyezi magát az adott szülők között valahol. Vagy jobbnak minősíti magát, vagy rosszabb anyának, sokszor elbizonytalanodhat egy újdonsült anyuka, míg a magabiztosabb, rutinosabb láthatatlan koronát helyez a fejére.

Tökéletes édesanya, szülő nem létezik. A cél az elég jó megközelítése. Nem kell sem a gyermeket, sem pedig önmagát senkihez hasonlítani. Nem tudunk mindenki számára megfelelni, és teljesen felesleges is.