Nagycsaládban élni azt jelenti, hogy mindenkinek elő kell vennie kompromisszumkészségét. Mind a szülők részéről, mind pedig a gyerekek részéről szükséges a többiekhez alkalmazkodni, és bár sokszor vannak nehéz helyzetek, de ez a jövőre nézve meghozza jutalmát.

Úgy tartják, hogy a több gyerek több gonddal jár. Sok család nem is mer egy vagy két gyereknél többet vállalni. Az elgondolás azonban nem feltétlenül állja meg a helyét. Mint a gyerekek körül általában tényleg felmerülnek gondok, megoldandó feladatok, de ez ugyanúgy érvényes egy-két gyermek esetében is. Ha azonban jó a szervezés, akkor úgy lehet egy nagycsalád életét is irányítani, mint egy focicsapatot.

Aki egykeként nőtt fel, gyakran emlékszik arra vissza, hogy nem volt kivel játszania, nem volt kivel kalandoznia. Mindig arról áhítozott, hogy bárcsak lenne testvére. A nagycsaládban felnövő gyermekeknek erre zokszavuk nem lehet. Ők talán néha egy kis csendre, egyedüllétre vágynak, de az biztos, hogy megtanulják gyermekkorukban, hogy a szüleik figyelme nemcsak róluk szól, hanem a többi testvérről is. Megtanulnak gondoskodni a kisebbekről, alkalmazkodnak mind a helyzethez, mind a többi családtaghoz. El kell fogadniuk, hogy a világ és a szüleik élete sem csak az egyik gyerek körül forog, hanem figyelmüket, gondoskodásukat meg kell osztani a többi testvérrel.

Több anya érzi az űrt a szívében és a háznál is, hogy egy vagy két gyerkőce már nagyobb. Nincs meg az igazán finom babaillat, amelyet úgy szeretnek az anyukák. A nagycsaládosoknál ez a finom illat és a vele járó kellemes érzés jóval tovább kihúzódik. Sorra élik meg a terhesség szakaszait, a szüléseket, és sokáig részesülhet a babapofik, kerek talpacskák, párnás ujjacskák látványában. Múló állapot, a picike lábakból hamar nagylábú fiatallá kamaszodnak a gyerekek.

A nagycsaládos modellt kevesen vállalják magukra. Sokkal általánosabb, hogy a párok egy, vagy két gyermeket neveljenek. Pszichológusok azonban azt mondják, hogy az igazi testvéri kapcsolatok akkor kezdődnek, ha egy családban legalább három gyerkőc nevelkedik. A három vagy több gyermeket nevelő családokban a gyerekeknek kénytelen beállniuk a sorba, kivárni a sorukat. A nagyobb gyerekek sokkal segítőkészebbek, és a szülők sokszor bízhatnak a nagyobbakban. Takarítanak, foglalkoznak a kisebb testvérekkel, elkísérik a kicsiket óvodába vagy iskolába.

A nagycsaládos életforma során a szülők is sokat lazulnak, ugyanis az első gyermekre még mindenki kicsit jobban készül, minden új és ismeretlen. A második gyerkőcnél már sokkal nagyobb rálátása van a szülőknek, hogy mi és hogyan fog történni, mire lehet számítani. A másodiknál már sokkal kevesebb a frusztráció. Ahogy jönnek sorra a gyerekek, ez az izgalom egyre inkább eltűnik, mert már rutinjuk lesz a szülőknek, profivá válnak.

A nagycsaládosok esetében nem arról van szó, hogy felelőtlenül vállalták a gyerekeket és nem tettek meg mindent azért, hogy a nem várt terhesség bekövetkezzen. Habár tényleg létezik nagycsalád, ahol semmilyen körülmény nem indokolja a több gyermek születését, mégis nagycsaládban élnek, de ez általánosítás. Igenis vannak olyan nagycsaládok, akik tudatosan tervezték így az életüket, minden adott is a több gyermek neveléséhez.

Szeretni és szeretve lenni egy nagyobb családban igenis csodálatos dolog, amire minden ember vágyik, de a nagycsaládban élők garantáltan meg is kapják.