A természetes kiválasztódás nem az iskolában történik meg, legalábbis így kellene lennie, ám még mindig bánthatják gyermekeinket az oktatási intézményben. A szülők olykor észre sem veszik, hogy mi történik a biztonságosnak vélt környezetben, ahol a gyerkőcök majdnem az egész napjukat töltik. És van, hogy tudják, hogy bántják mások gyermeküket, de nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. A probléma ott kezdődik, hogy a gyerekek arról, hogy iskolájában bántják, nem szívesen beszél. Titkolják, szégyellik. A tanárok, ha észre is veszik, nem szívesen avatkoznak bele egy-egy zűrös ügybe, inkább úgy tesznek, mintha nem létező lenne. Csak akkor kerekednek felül a helyzeten, ha a nézeteltérés már tettlegességig fajul.
Egy hazai felmérésből az derült ki, hogy az iskolák vezetőinek nagy része úgy nyilatkozik, hogy intézményükben nem számottevő a zaklatás. Valójában nem vesznek róla tudomást. Amit nem látnak, az nincs, így nincs is mivel foglalkozni. Márpedig ilyen eset mindenhol előfordul, még a legelitebb intézményekben is. Nagyon fontos feladata minden oktatási intézménynek, hogy kifejezze, az iskola falai között történő bántalmazás és zaklatás minden formája elítélendő.
Ha kiderül, hogy kik a bántalmazottak, akkor számukra jó megoldásnak bizonyulhat, ha nyitva van egy olyan helyiség, ahová el tudnak nyugodtan húzódni. A zaklatók főleg reggel, érkezéskor, ebédszünetben és szünetekben szúrják ki azt, akit meg lehet félemlíteni.
Nap elején, szünetekben szükséges a tanári felügyelet, de mit sem ér egy tanár jelenléte, ha egy komolyabb helyzetben nem tud mit tenni. Fontos, hogy kellő felkészítést kapjanak arra vonatkozóan, hogy zűrös ügyekben mi a teendőjük. Egyszóval fel kell készíteni a pedagógusokat olyan esetekre is, amivel nem szívesen, de szinte biztos, hogy találkozni fognak pályájuk során. Ha kell, a vezetőségnek érdemes bevonni szakértőt arra, hogy a tanári kar tagjait felkészítse a megelőzésre, az esetek feltárásába és segítségre.
A bántott felet minden tanár sajnálja, ám valami oka van annak, hogy a bántalmazó így viselkedik. A két diákot el kell egymástól különíteni, majd mindkettőjüket nyugodt körülmények között meg kell hallgatni. Az elkövetővel nyugodt hangnemben, nem követelőzően, de el kell beszélgetni. Meg kell kérdezni tőle, hogy mit gondol a viselkedéséről? A bántalmazót nem szabad biztatni arra, hogy védje meg magát, álljon ki magáért. Lehetséges, hogy egy komolyabb elbeszélgetés mindkét félben oldani lehet a gyerekek közötti feszültséget. Ha ezt sikerült elérni, akkor az elkövetőnek és a bántalmazottnak is sikerélményt jelenthet, és életük további részében is emlékezni fognak az esetre. A legjobb, ha a szankciók nélküli békekötés történik meg. Ha szükségesnek ítélik meg, akkor be kell vonni a szülőket is.
Fel kell ismerni a bajt és azt is, ha az túlnő valakin. Akár külső segítség bevonásával is segíteni lehet azon, hogy a diákok közötti feszültség minél kisebb legyen.
