Cikkünk első részében már említettük azt a szülői típust, amelyik az egóját úgy próbálja növelni, hogy maga körül mindenki felett uralkodik. Ebbe beletartozik gyermeke is. Nos, van egy ennél szelídebb változatú típus. Az ilyen szülő is a saját egóját akarja érvényesíteni méghozzá a gyermekével szemben is, éppen úgy, ahogy ő megélte. Hiszi, hogy gyermekére ugyanaz az életút vár, mint amit ő átélt. Ha pedig így van, akkor élnie is pont úgy kell a gyereknek, ahogy a szülőnek. Abban a világban neveli fel saját gyermekét, ami a szülő szerint helyes és amelyben ő létezett. Habár nem tűnik túl agresszív formának, mégis mérgezi vele gyermekét. Olyan korlátok közé szorítja, amely számára is természetessé válik, pedig nem kellene így lennie.

Amikor gyermek születik egy családba, szándékuk, hogy megvédjék mindentől, de vannak olyan szülők, akik jócskán túlzásokba esnek. Szinte nem is hagyják élni a gyereket, mert annyira túlféltik. A gyerekkorhoz szorosan hozzátartozik a tanulás, a tapasztalás. Mivel a gyermek kíváncsi, így kerülhet veszélyesebb helyzetbe. Az ilyen túlféltő szülők azonban óriási problémává dagasztják a kis sérüléseket is. Állandó rettegés, félelem jellemzi őket, ezért gyermeküket mindentől óvják. Egy burkot húznak köréjük, hogy minél jobb védelmet biztosítsanak számukra, ám meglehet, hogy egy bezárkózó személyiségű, állandóan betegeskedő, gyenge immunrendszerű felnőttet nevelnek belőlük. A túlféltő szülői típus csapdájában felnövő gyermekből egyszer felnőtt lesz, és egyszer el kell hagynia a burkot. Mind fizikailag, mind lelkileg egy beteg fiatal válhat el szüleitől. Annyira gyenge, hogy egy kisebb probléma is leterítheti, mert nem tudja megoldani.

A legtöbb, amit a szülők adhatnak, az a szeretet, az ölelés, az odafigyelés. Mit sem ér a vagyoni háttér, ha a családi légkör érzelmektől teljesen mentes. Ki vállal úgy gyerekeket, hogy nem szereti azt, aki belőle lett? Nem kívánt terhességből születendő gyerekekkel nem biztos, hogy azonosulni tud a szülő. Elképzelhető, hogy a későbbiek során sem rendeződik a szülőben gyermekével való kapcsolata, és úgy tekint kimondva vagy kimondatlanul is rá, mint kolonc, aki nélkül mennyivel könnyebb és másabb lehetett volna az élete. Az ilyen családba született gyermek élete nagyon nehéz, hiszen ha meg is van mindene, épp az alap, a lelki békéjéhez szükséges szeretet hiányzik. Az ilyen szülő nem képes őszintén és mélyen szeretni. Az ebben a környezetben felnövő gyermek nem tapasztalja a szeretet, és így nem is tanul meg igazán szeretni.

A szeretet nélküli környezet is maradandó rombolást hagy a gyermekben, de a túlmajmolás is legalább olyan rossz. Az a felnőtt, aki tele van frusztrációval, önbizalomhiánnyal küzd, nagy eséllyel lesz gyermekét majmoló szülő. Nincs saját véleménye, gondolata, mindig valaki mást utánoz. Az így kiválasztott személyektől hallott, látott technikákat alkalmazza élete minden területén, és ettől a gyermeknevelés sem mentes. Csakhogy minden gyermek egyedi lény. Ami másnál beválik, náluk egyáltalán nem biztos. A majmoló szülő egyáltalán nem figyeli gyermeke egyedi szükségleteit, igényeit. Nehéz igazán megismernie magát egy ilyen közegben felnövő fiatalnak.

A mérgező szülői típusok ismertetését következő cikkünkben folytatjuk.