Bezzeg más gyermeke: szófogadó, nyugodtan játszik. Ilyen gyermek láttán kicsi irigység támad benned a másik anyuka iránt? A te kicsid ugyanabban a helyzetben már önállóan feltalálva magát, makacsul ragaszkodna saját elképzelésihez? Ha rászólsz, úgy tűnik, mintha rád sem hederíteni? Ha valamit nagyon szeretne, de nem kapja meg, akkor dacos, makacs? Rögtön a megoldáson gondolkodunk mi szülők, és ha kezd kínosabbá válni a helyzet, akkor az a gondolat fut végig rajtunk, hogy elrontottuk. Hol, mivel, mikor?
Nyugodjatok meg! Minden gyermek akaratos, csak néhányuk ezt az élvezet szintjére fejlesztette. Mintha külön örömüket lelnék a gyerekek abban, hogy ellenkezhetnek szüleikkel. Ha csak alkalmanként fordul elő az ellenkezés, nem olyan megterhelő, de az állandó harc már az, és nem csak az édesanyának, hanem az egész családnak. Azonban az egyik jó hír, hogy a folyamatos ellenkezés ideje is el fog múlni. Nem tart örökké, és egy újabb jó hír, hogy az erős akaratú gyermekekre jellemzőbb, hogy nagy dolgokra lehetnek majd képesek felnőttként. Ha már épp a bánatodba temetkeznél, akkor ez lebegjen előtted. Bármennyire kilátástalannak és reménytelennek tűnik az, hogy a nevelésed célt érjen, hidd el, hogy nem felesleges. Ha a gyermek erős akaratú, akkor erős irányításra van szüksége. Nem árt, ha ezt az erős irányítást az édesanya és az édesapa testesíti meg. Kellő határozottság, mégis szeretetteljes odafigyelés szükséges az ilyen gyermekekhez.
Mindig kedvesen kell megközelíteni és elmagyarázni a gyermek számára, hogy amit ő szeretne, az nem a legjobb ötlet. Ha kellő empátiával, türelemmel és szeretettel fordulunk a mi kis makacs gyermekünk felé, akkor ezt az energiát olyanná lehet alakítani, amely későbbi életében hasznára válhat. Nagyon sokszor érezhetjük majd úgy, hogy a falnak beszélünk (amitől falnak megyünk), de tudnak kellemes meglepetést is okozni. Amikor nem is számítanánk rá, akkor megcsillan a remény, hogy a sok nevelőcélzatú szó, mintha mégis meghallgatást nyert volna.
A szülők önérvényesülő, motivált, az élet minden területén boldoguló felnőttet akarnak nevelni gyermekeikből. A makacs, erős akaratú gyerekek sokra képesek már gyerekként is, okosak, éles eszűek, de jellemzően mindent megkérdőjeleznek. Ha konkrét elképzelésük van valamiről, amellyel a szülő nem ért egyet, viszont magyarázatot sem tud adni a gyermek gondolatának megcáfolására, akkor sokkal jobban fog a saját verziójához ragaszkodni a kicsi, mint előtte tette.
Miért ilyen ez a gyerek? Tehetjük fel a kérdést, de nézzünk magunkba, esetleg nézzünk szét a családban. Netán mi szülők vagyunk gyengébbek a kelleténél? Nem szabad félni attól, hogy túl szigorúak vagyunk a gyerekekkel, tudni kell nemet mondani. A kis makacs, önfejű utódokhoz nagy türelem szükséges, de szeretettel, figyelemmel, törődéssel, dicsérettel jól kezelhetők.
