A most iskolát kezdő kicsi gyerekek szüleinek szíve picit elérzékenyül ezekben a napokban. Nem olyan rég tartották karjukban az újszülött babát és már el kellett engedni a kezét az apróságban, hogy megkezdhesse tanulmányait. A gyermekek is érzik ennek a súlyát. Tudják, hiszen annyiszor elmondták nekik minden felől azt, hogy az óvodai felhőtlen játékot most már a tanulás, az odafigyelés fogja felváltani. Új minden számunkra. Az osztálytársak javarésze idegen, még ha van ismerős, akkor is. A tanítók, az épület is idegen. Izgalmas időszak köszönt az apróságokra. A tanévnyitó az a rendezvény, amely igazán érezteti a diákokkal, hogy véget ért a nyár, kezdődhet a munka. Az óvodából kikerülő apróságoknak még nincs igazán fogalma arról, hogy mit is jelent a tanulás. Főleg nem arról, hogy mit jelent az egész napos oktatás. Az iskolába éppúgy be kell szokni, mint ahogy annak idején a bölcsődébe és az óvodába is tették.

Néhány nap átmenetet biztosítani kell mind a szülőknek, mind pedig a pedagógusoknak abban, hogy megszokják az új környezetet. A fokozatosság elvével szokják meg azt, hogy az iskolában már nincsen délelőtti játék az udvaron, vagy a csoportszobában. Ennek helyére már a tanulás fog belépni.

Az első osztályba került gyerekeket hivatalosan is iskolaéretté minősítették, ezért is lehetnek most az iskolában. Ahhoz, hogy minden elsős apróság megszokja, hogy mi és hogyan zajlik az iskolában, ahhoz nagyjából fél év szükséges. Akkor mondható el egy gyermekről, hogy igazán beszokott. Szülőként és pedagógusként is úgy kell az első évre tekinteni, mint a beszokatás éve. A szülő legfontosabb feladata, hogy ne ültesse át gyermekébe saját aggodalmait. A gyermeket egyáltalán ne a teljesítménye alapján ítéljük meg. Az első évre ez különösen hangsúlyos.

A kezdeti félénkség, szégyenlősség teljesen magától értetődő. Gondoljunk csak bele felnőttként, hogy mi is megilletődünk, ha vadidegen környezetbe kerülünk, idegen emberek közé. Idő kell ahhoz, hogy megszokjuk az újat. Miért történne másképp a hat, hétéves korú gyerekekkel? Bízzunk a tanítók szakértelmében. Valószínűleg sok apróság megfordult már kezeik között, és kellő tapasztalatuk van. Nem kell a kicsi agyára menni azzal, hogy mindenáron meg akarjuk tudni, mi történt az iskolában. Hagyjuk, hogy magától kezdjen el mesélni. Ahogy telnek az első iskolai napok, egyre nagyobb megterhelést jelent majd a kicsikre nézve, nem csoda, ha nap végére fáradtabb, ingerlékenyebbé válik. Szülőként arra kell törekedni, hogy a gyermek életében nagy változást jelentő iskola mellett az otthoni nyugalom, megszokottság maximálisan biztosítva legyen számára.