Jump to content

Ha az édesanyja szoknyája mögé bújik

2016. 08. 25. 17:00

Bájosnak és életkori sajátosságnak vesszük azt, ha egy gyermek idegenek előtt édesanyjuk háta mögé bújik, és onnan csak néha kukucskál ki, vagy még annyira sem. Ebben nincs semmi különleges, ám abban már igen, ha ez a természet felnőtt korában is végigkíséri.

A gyermekkorra jellemző szégyenlősségnek is vannak kellemetlen következményei, de ha az megmarad a felnőttkorban is, nagyban befolyásolja az érvényesülést. Már gyermekkorban kezelni kell ezt a helyzetet, ráadásul okosan ahhoz, hogy kamaszkorában és felnőttként ne hátráltassa viselkedése. A szakemberek számára sem egyértelmű, hogy a szégyenlősség hátterében a genetika áll, vagy pedig gyermekkori viselkedési probléma.

Az biztos, hogy sokfelé kell már egy gyermeknek is megfelelnie. Ahogy nő, egyre inkább felállít saját magával szemben is követelményeket. Ha a környezeti vagy a saját elvárások túlzottak, nem tud megfelelni a szintnek. A gyermekkori szégyenlősség kiváltója lehet az is, ha elszenved mások előtti csúfolást, megszégyenítik.

Sokkal egyszerűbb a helyzet akkor, ha egyértelműen meg lehet nevezni azt, hogy ezt a szégyenlősködést mi váltotta ki. Még akkor is türelem, megértés, következetesség és természetesen szeretetteljes hozzáállás szükséges az ilyen gyermekekhez, de ha nincs meg az egyértelmű ok, akkor még inkább így kell viselkednie a felnőttnek néhány ügyes megoldás kíséretében. A legnagyobb hiba, ha szóvá tesszük, hogyan viselkedik. A legrosszabb dolog, amit a felnőtt tehet, ha rászól, hogy ne legyen szégyenlős. Azzal azonban segítünk a gyermeknek, ha dicsérjük. Nem azt jelenti, hogy a semmiért is dicsérő szavakkal kell bombázni. Ám ha valami apróságot is jól csinál, akkor méltassuk. Nyugodtan elhangozhat ez mások társaságában is sőt.

A szégyenlős gyermek önbizalma ingott meg, ezért fél bármit is csinálni, nehogy magának vagy másnak csalódást okozzon. Olyan helyzeteket kell teremteni, amelyben biztos sikert érnek el, ezzel fokozatosan növeljük önmagába vetett hitét is. Azzal kell számolni, hogy a szégyenlősséget nem egyik napról a másikra vetkőzik le a gyermekek. Több türelem kell hozzá, sürgetni pedig egyáltalán nem szabad. Azzal is támogathatjuk, hogy közösségbe visszük, méghozzá kortársai közé. Hagyni kell, hogy magára maradjon más gyerekekkel. Fél szemed legyen azért rajta. Meghívhattok magatokhoz is néhány gyerkőcöt, de először csak egyet. Fokozatosan szokja meg más gyermek személyiségét, barátságát. Szervezzetek közös programokat.

Könnyen lehet, hogy gyermeked nem fog soha a világhírnevet jelentő deszkákon állni, de a való életben, munkahelyén és magánéletében is sikeres, normális életet felnőtté válik, ha támogató, szeretetteljes szülőként segítesz neki.

(Forrás: verywell.com, huffingtonpost.com/képek)