Az első osztály megkezdése után a legnagyobb öröm a szülők számára, ha a gyermek könnyen veszi az akadályokat, jó eredménnyel tér haza az iskolából. Ilyenkor minden szülő lelkét simogatja az, hogy érdemes volt azt a sok időt és energiát belefektetni a gyermekkel való foglalkozásokba, játékokba. Az anyagias világunkban arra motiváljuk gyermekeinket, hogy tanuljanak, szerezzenek jó jegyeket. A későbbi boldogulásuk kulcsa tanulmányi eredményeikben is lehet. Amíg tanul a gyerek, vagy edzésre, zenét tanulni, táncolni jár, addig sem csavarog. Ez is megnyugtató a szülő számára. Csakhogy aki nagyon túlzásba viszi a tanulást, az nem biztos, hogy jó. Pszichés zavarok is állhatnak annak hátterében. Nem szabad hagyni, hogy a gyermek élete csak az iskola és a tanulás keretei közé szűküljön. Ha mégis ezt tapasztalja a szülő, az gyakran a gyermek lelki problémáit jelzi. Ez a fajta élet kimerítő. Tele szorongással, feszültséggel. Van, hogy a szülő maga kényszeríti tanulásra a gyermeket, de olyan is, hogy minden szülői utasítás nélkül is a tankönyv felett gubbaszt.

Ha ezt fedezi fel a szülő, akkor el kell a gyermekkel beszélgetni. Érdemes tisztázni azt, hogy mit gondol a diák a tanulásról, az iskoláról. Tisztázni kell azt is, hogy mit érez akkor, amikor az iskolában van. Elképzelhető, hogy az iskolaválasztás során olyan intézményt választottak a gyermek számára, amely a képességeit meghaladja. Számos kérdésre választ kaphat a szülő egy mély beszélgetés során. Nehéz ezt ma már megítélni, hogy jól választottak-e intézményt, vagy sem, hiszen a tananyag nagyjából minden iskolában egyforma. Ha a gyermeken a túlhajszoltság, a lelombozottság, a fáradtság jele nyilvánulnak meg a tanulás miatt, esetleg már pszichoszomatikus jelek is feltűnnek, fejfájás, hányinger, gyomorgörcs formájában, arra utalnak, hogy baj van. Ez az a pont, amikor el kell gondolkodni az iskolaváltáson.

Az állandó teljesítési kényszer, a sok tanulás nem biztos, hogy a legjobb oldalát mutatja meg a gyermeknek. A sok befektetett energia egyáltalán nem biztos, hogy felszínre kerül. Ez pedig kudarcélményekhez, önértékelési problémához vezethet. Nemcsak a gyermekkorra hat ki, hanem a felnőtt életét is megpecsételheti. Ez akár generációs törekvés is lehet. Megmutatni a szülőknek, nagyszülőknek, hogy a legújabb generáció is sokra viheti.

A tanulásnak határokat kell szabni ahhoz, hogy a gyermek kiegyensúlyozott életet élhessen. Életkori sajátosságainak megfelelő tevékenységek végzése szükségesek az egészséges lelkülethez.