Miért is alakította úgy az evolúció, hogy nehéz legyen a szülés? Miért kell egy, a testéhez képest óriási fejjel születendő babát egy ahhoz képest igazán szűk résen kipréselnie a nőnek? Érthetetlen és logikátlannak tűnik a babák és az édesanyák szemszögéből is nézve. Az, hogy a baba agytérfogata nagyobb a testéhez viszonyítva, egy evolúciós folyamat része volt. Nem azonnal, hanem évmilliók során alakult így.

Más állatokra számára az utód világra hozása sokkal gyorsabban lejátszódó folyamat és könnyebben is zajlik. Az állatvilág legtöbb kicsinyére az a jellemző, hogy születésük után szinte azonnal lábra kell állniuk, egyedül is sokkal életképesebbek, mint az embergyermek. Ez is azért van, mert ha a babák úgy születnének, hogy rögtön azután lábra tudnának állni, akkor az anyaméhben akkorára kellene a fejüknek, az agyuknak nőni, ami lehetetlenné tenné a szülést és a születést.

Amikor az ember két lábra állt, a szülést is megnehezítette, ugyanis ez szűkebb medencenyílást eredményezett. A vadászathoz ez sokkal gyorsabb futást eredményezett, azonban a szüléshez ez hátránnyá vált.

A szülés előtt álló nők olykor biztatják magukat, olykor információkat gyűjtenek be a családjuk, barátaik körében szülést átélt nőktől, azonban minden terhesség és minden szülés is más. Aki már nem első gyermekét hozta világra, az is találkozhat újdonsággal, amely az előző szülése során nem volt. Sokak adnak arra, hogy milyen volt édesanyjuk születése. Ha az édesanyja is gyorsan, komplikációmentesen szült, akkor nagy eséllyel a lánya is így fog. Valóban fontos, örökletes tényező az, hogy a medence mennyire jól illeszkedik a szüléshez, azonban hangsúlyosabb az, hogy a magzat milyen paraméterekkel rendelkezik, hogyan fekszik.

Azt mondja a köznyelv, hogy aki már a második, harmadik gyermekét várja, annak sokkal könnyebb lesz a szülése, mint az első volt. Általánosságban igaz az, hogy az első szülés várható ideje tényleg hosszabb, de ez sem feltétlenül igaz, pláne nem biztos, hogy nehezebb. A későbbi szülések pedig egyáltalán nem biztos, hogy könnyebbek, ezt szintén a magzat fekvése, mérete befolyásolja.

A filmekben ismert jelenet lehet, hogy a várandós nő hirtelen megáll, riadtan néz, majd ezzel párhuzamosan földre ömlik a magzatvíz és a következő jelenetben már boldog anyukaként ölelgeti újszülött csecsemőjét. Nos, a szülés nem a magzatvíz elfolyásával kezdődik, hanem a méhösszehúzódásokkal, amelyek eleinte lehetnek gyengék, később pedig már olyan erősek, hogy a kórház burkolatát is lekaparjuk.

Hiába jár fájdalommal a szülés, legtöbbünk nem úgy éli meg, mint szenvedés. Elkábít egy eufórikus érzés, főleg, amikor a babát már a karjainkban tartjuk.