Már magzati korban az idegrendszerre ható babazenét hallgat az édesanya, hogy ideje korán megalapozhassa gyermeke tudását, majdani életét. A legtöbb édesanya már a gyermekkor igencsak korai időszakában mondókákat mesél a gyermeknek, énekel, lapozgatja a még hasra fordulni sem biztosan tudó kicsinek. Megvásárolnak számos korosztálynak megfelelő fejlesztő játékot és könyvet, hogy minél inkább ki tudják hozni a maximumot gyermekükből. Hiszen minden szülő álma az, hogy gyermeke minél motiváltabb, érdeklődőbb legyen, amelynek birtokában később azt saját szája íze szerint tudja majd alakítani, irányítani.

Más szülők hagyják a gyermeket gyermeknek lenni, játszani, és különösebb figyelmet nem fordítanak arra, hogy előképezzék őket. Nem azt jelenti, hogy nem ülnek le saját kicsijükkel játszani, olvasni, de nem tudatosan tesznek olyan intézkedéseket, amellyel arra törekednek, hogy az átlagnál magasabb tudást sulykoljanak beléjük. Hagyják, hogy a gyermek megélje gyerekkorát, és mindet, ami ehhez hozzátartozik. Engedik, hogy felfedezzék saját környezetüket, a világot.

Egyben bizonyosak lehetünk. Bármelyik szülőtípusba tartozunk is, mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének. Csakhogy a túlzott ráfeszülés az iskolára való felkészítésben olyan csapdákat alakít ki, amelynek következménye a szorongás, az iskolától való rettegés, a magatartás-zavaros gyermek lehet, aki iskolafóbiás. Ezeket az váltja ki, hogy a gyermek azt érzi, nem tud szülei elvárásainak megfelelni. Akár a szülő-gyermek kapcsolatát meg is ronthatja.

A kisbabák első hónapjai abszolút belső vezérlésű cselekedetekből állnak. Környezetükből tapasztalatokat gyűjtenek be, és ebbe nem szabad beleavatkozni, mert nem hogy jót tennénk vele, de kifejezetten árthatunk. Ha már túl korán ráerőltetjük a kicsikre a tanulást, túlszervezzük az életüket, nem hagyjuk a koruknak megfelelő tapasztalatok megszerzésére, azzal is csak ártunk. Nem véletlenül alakult ki az iskolai rendszer kezdete a 6-7 éves korra, hiszen akkorra érnek meg a gyermekek annyira, hogy értelmük már képessé teszi az iskolai, szervezett tanulásra.

A gyermekek alapvetően kíváncsiak, hacsak mi felnőttek el nem nyomjuk bennük ezt az ösztönt. A kíváncsiság pedig a motiváltság mozgatórugója, hiszen ezáltal képesek és akarnak minél több mindent megismerni a világból. Nem szükséges szervezetten, óramű precizitással napirendet kialakítani gyermekeink számára kicsi korban azért, hogy együtt tanuljunk, elég csak bátorítani. Az egészséges gyerekek ugyanis bármit képesek megtanulni, elsajátítani. A legfontosabb, hogy mi felnőttek, mi szülők olyan környezetet biztosítsunk a gyerekeknek, amely változatos, érdekes, ingerben gazdag.