A múlt századokban a magyar lakosság legnagyobb része házasságban élt. Boldog vagy boldogtalan volt egy frigy, mindegy, de nem végződött válással. A XIX. század elején a magyarországi családok 64%-a élt ép családban, házasságban. A rendszerváltozás előtti időkig mit sem változott ez az arány, csakhogy a 2011-es népszámlálás már riasztó adatokat közölt. A házasságok száma 64-ről 44%-ra csappant. Ellenben a házastársi kapcsolatban élők száma megemelkedett. A rendszerváltástól a népszámlálásig (1990-2011) ez az arány 3-ról 11%-ra nőtt.

2004-ben végleg elveszítette az uralmat a házasságban élő, ép családok léte, ugyanis akkor érte el azt a határt, amikor az élettársi forma felülmúlta a házasságban élőkét. A 2011-es adat ezt teljes mértékben igazolta és lényegében hivatalossá is tette. Főleg azok vannak a családi közösség ilyen formája mellett, akik termékeny időszakukat élik, ami azt jelenti, hogy nagyon sok gyermek nem házasságban élő szülők gyermekeként, hanem élettársi kapcsolat gyümölcseként születik a világra.

Nem csak hazánkra jellemző változás ez természetesen, hanem egész Európára jellemzővé vált. Ám már jóval korábban beindult a folyamat, csak most vált érezhetővé, láthatóvá igazán. Főleg a rendszerváltó országokban nőtt meg a házasság szent köteléke nélküli kapcsolatok, családok száma. Az élettársi kapcsolatok száma terén csúcstartó európai országok közé tartozik Franciaország, Bulgária és Szlovénia 57%-kal, Észtország 58%-kal, míg Izlandon ez az érték 66%.

A házasság, mint kötöttség, folyamatosan veszít jelentőségéből egy nagy százalék szemében, ám sok megkérdezett fiatal igen tudatosan és határozottan készül a házasságra, a házasságkötésre, és a házasságon belül vállalt gyermekáldásra. Azonban előtérbe helyezik gazdasági helyzetük stabillá tételét. Előbb a megélhetésről, a biztos alapokról szeretnének gondoskodni, és ha az már adott, akkor a következő lépcsőfok a családalapítás házassággal megpecsételve.

(Kép forrása: charlestonlaw.net)